Gyere baba, gyere! :-)

Összevetve egy csomó összetevőt, adatot, ár-érték arányt, arra jutottam, hogy innentől a Pharmaton Matruelle baba-mama vitamint fogom szedni. Elsődleges szempont volt, hogy Gurulyka mielőbb jódhoz jusson, de ha már lúd, legyen kövér, és ne kelljen külön omega 3-ra költeni, és mivel az is van ebben a termékben, szerintem jobb vásárt csináltam ezzel, mint mondjuk a Femibionnal tettem volna. Ez így is kb.1000 Ft-tal többe kerül, mint az Elevit,(naná, svájci) de fele annyi, mint a Femibion, ami ráadásul nem is megy egészségpénztárra. 

Oké, most mázlim volt, mert még éppenhogy volt annyi pénz az egészségkártyámon, hogy ezt ki tudtam váltani, de a köv. havi már nem fog menni, viszont reményeim szerint addigra érkezik némi pénzmag a munkahelyemtől, és szépen megveszünk mindent kb. egyidőben, ami kell. (és sok van olyan) 

Amúgy erősen elgondolkodtam, hogy pl. itt a szomszédasszony, aki -Isten lássa lelkemet, nem bántásból írok ilyeneket, ez puszta tény - tuti, hogy semmiféle vitamint nem evett egyik terhessége alatt sem, mert egy igénytelen, paréj nőszemély, és mind a 4 alkalommal egészséges, szép babát szült. Akkor hogy is van ez? Valahol olvastam, hogy ha megfelelő mennyiségű természetes vitamint visz be a kismama zöldség és gyümölcs formájában, akkor felesleges is a vitamin, mert az óriásbébikhez vezet.  Nyilván nem bízzuk ezt sem a véletlenre és megteszünk mindent, hogy egészséges babánk legyen, de azért nem szeretném, ha túl nagy lenne, mert akkor a születés neki is és nekem is kellemetlenebb lenne.

Hálás vagyok nagyon, hogy megengedte ezt nekünk a jó Isten.

Egyúttal kívánom, hogy minden arra vágyónak megadassék ez a csoda, egy egészséges kisbaba.

Szeretetteljes Karácsonyt kívánunk mindenkinek! 

Tegnap úgy döntöttem, az idő szép, és nincs semmi ami megállíthatna abban, hogy hazalátogassak a szüleimhez, busszal – benzinspórolás miatt- ami 1 átszállást is magában foglal. Odafelé ez még rendben is volt, de a visszaút második fele maga volt a pokol. Csuklós busz volt,  az út hepehupás, rázós…ahogy kiértünk a városból a főútra, a hasam iszonyatmód elkezdett feszülni, sziklakemény lett és görcsölt, bal oldalt, lent…én pánikolni kezdtem, megfeszített lábakkal igyekeztem magam elemelni kicsit az üléstől, hogy tompítsam a rázkódást, majd előrehajoltam, sálamat rágva, potyogó könnyekkel a sötétben vártam, hogy végre hazaérjünk…örökkévalóságnak tűnt. Apa jött elénk a pályaudvarra, és nem kicsit lepődött meg, mikor látta a zokogást, hogy csak görnyedve tudok közlekedni, azt is csigalassan. Majd következett, hogy nem tudtam kiszállni a kocsiból, egyszerűen mint aki megmerevedett és kőhatárt cipel a hasában. Iszonyatosan féltem, a legrosszabb pergett a szemeim előtt, ezeregyszer megfogadtam, hogy soha többé nem buszozok babával, és szétverem a sofőr fejét, ha baja lesz a gyerekemnek…

Fent a lakásban aztán egy gyors pisi és vérmentesség-ellenőrzés után elvágódtam az ágyon hanyatt, lecibáltuk a nadrágot, és bősz pocak-simogatásba kezdtem. Apa állt felettem- sírt. Hívni akarta a mentőt. Én meg mozdulni se bírtam, egy irányba se, szintén bőgtem, szinte már hüppögős hisztiroham volt – így utólag nem is tudom, hogy gondoltam, hogy ilyen állapotban meg tudom nyugtatni a babámat.?

Gondolkodtam, ezer meg egy dolog végig futott az agyamon, mit csináltam rosszul: sokat ültem? Begörnyedtem? Nem tetszett a rázkódás a babámnak? És most mi lesz? Ugye nem? Stb…

Az egész kb. 1 óra hosszán át tartott. Apa hozott magnézium pezsgőtablettát és szívószállal megitatott, hiszen még felülni se voltam képes. Lassan elkezdett felszakadozni az iszonyú görcs és keménység a hasamban, beszéltem össze-vissza minden hülyeségről, hogy parkettázni kell a babaszobában és hogy már javában zajlik a karácsonyi vásár a városban, meg hogy a cicám mennyit evett…utána tudtam csak szívhangot hallgatni. Kicsit zaklatott volt, de egy bőséges vacsi és pár óra fekvés után közel éjfélhez már nagyon szép szabályos volt a drágánk kis szíve.

Nem tudom mitől volt. Nem tudom , lesz-e még. De azt tudom, hogy soha többé busz, és újra meg újra rájövök, semmi sem számít igazán, csak hogy Ő jól legyen. És mindig lesz itthon magnézium, és a dokinak majd 30-án mondani fogom, és követelem hogy nézze meg a méhszájat, mert az csak ma tudatosult bennem, hogy akár ki is nyílhatott. Nagyon bízom benne, hogy idő előtt nem fog megindulni és alázattal tudomásul veszem, hogy innentől lassítanom kell. Soha többé nem akarom ezt átélni, se a fájdalmat, se a félelmet.

A terheléses cukrom szerencsére jó lett, éhgyomri 4,1 és a 120 perces 4,7.

A többi értéket nem is nagyon figyeltem, csak másnap, de akkor aztán…láttam, minden középértéken van kb. de a vizeletnél a negatív helyett pozitív a nitrit. Gyors kutatómunka, mi a franc lehet ez, hozott ki finomabbnál finomabb dolgokat a google: vesemedence-gyulladás, húgyúti fertőzés, stb. Engem aztán nem érdekel, nekem mi bajom lehet, de a gyereknek ne legyen semmi! Felhívtam a háziorvost, háát ez valóban nem túl jó, de akkor biztos van fehérje meg fehérvérsejt is a vizeletben és menjek vissza sürgősen a nőgyógyászhoz mert ezt ki kell kezelni, addig se egyek fehérjét, húsokat és igyak többet. Hiába mondtam neki, hogy nincs szerencsére se fehérje, se vér, sőt a múltkori sok baktériumból is kevés lett, csak ez a fránya nitrit van…

Felhívtam a védőnőt is – na, ő annyira okos volt, hogy hátrakiabálva kérdezett meg valakit arról is, hogy „mitől lehet nitrit a vizeletbeeeee?????” – ú anyám, micsoda paréjság…

De szerinte is azonnal menjek vissza a nődokihoz és hivatkozzak rá ha kell, mert ez így nem maradhat.

Hát annyira felhúztam magam, sírva hívtam a kórházat, hogy kerítsenek nekem azonnal egy nőgyógyászt mert szörnyű lett a laborom…a recepciós csaj mindig olyan rendes velünk, (vittem is neki hálából egy csokit) és bár nem volt se előjegyzett időpont, se hely, de sürgősségivel be tudott hívatni.

A doki persze szemberöhögött, hogy ez nem jelent bajt, hiszen nézzem meg semmi fehérje meg egyéb sz@rságok nincsenek a vizeletben, csak igyak több folyadékot, érezzem jól magam, kellemes ünnepeket és 30-án találkozunk. Hmm. Jól beégtem.

A több folyadékot nem értem, eddig is legalább 4 litert megittam naponta, most meg kb. 6-ot, és abból 5 ásványvíz…nem csoda, ha 5-10 percenként pisi van. Vajon más kismama mennyit iszik? 

Én azt vallom, hogy a baba születése utáni első 1,5 - 2 hónapban csak a család látogassa a picit. Utána aztán jöhetnek barátok, ismerősök.

Na, nem is vártunk tovább, felkerekedtünk és jól elmentünk Bodajkra kolleganőmékhez, akivel a sok megpróbáltatás nagyon jó barátnővé is csiszolt minket.

Ajándékba vittünk anyukának egy kis gyümölcsöt, apukának természetesen egy jófajta vörösbort, babának pedig csupa hasznosat: popsitörlőt, egy „Huncutka” feliratú body-t, és egy vastag, cuki rózsaszín pillangós harisnyát. Valamint, nem is én lettem volna, ha nem viszek valami édes üzenetet, torta formájában…a képen látható cukiságot sikeredett.

Biztos front volt – vagy nem voltam szimpi –mert az első másfél nyugis óra után sírni kezdett a baba. Ettől függetlenül gyönyörű, okosnézésű és igazán formás kislány. Születéskor a bal arcocskáján megrepedt egy hajszálér, az piros, de felszívódik majd. A kis tarkójánál meg van egy tűzfolt-szerűség, elvileg ott fogta meg a doki és a nyomás miatt, de ez is eltűnik idővel.

Zsuzska nagy bánata, hogy terpeszpelust kell 6 hétig viselnie Rékának, de mondtam neki, hogy a sok szomorúság és sikertelen próbálkozás után, ez a kis szépséghiba igazán elfér a gyereken, amúgy is, hamar eltelik az idő, és inkább most legyen neki kellemetlen, minthogy mondjuk műteni kelljen. Hízogat, növöget, nem durván (anyu szerint mi hetente 40 dekát híztunk…), a 2 hónap alatt kb.1.20 kilót.

Anyuka egyébként nagyon jól néz ki, meg is kérdeztem, hol volt benne a 3 kiló feletti gyerek, mert semmi feleslege nem maradt látszólag, szerinte az még 7 kiló.

Szóval, öröm és boldogság, tényleg szépek így együtt.