Megállapítást nyert az ünnepek alatt, hogy Gurulyka nem nagyon szeret az otthonon kívül tartózkodni. Nem tudom mitől van ez, hiszen ahova csak mentünk, mindenhol szeretettel fogadtak és örültek nekünk, ő mégis kevesebbet mozgott, és valami megmagyarázhatatlan módon, úgy éreztem, szeretné az ünnepeket minél rövidebbre zárni és hazajönni a "biztonságba".
Amit sajnálok, hogy nem sikerült elmenni a karácsonyi szentmisére, mert féltünk megkockáztatni a hosszadalmas üléstől egy újabb görcsrohamot, vagy felfázást, de persze magamban minden nap hálát adok...Na, megkaptuk a Kismamák Nagykönyvét, ami olyannyira aktuális, hogy a kórházi csomag kellékei közé felsorolták: "aprópénz a telefonfülkéhez"-t is...
Jó, nem azt nézzük, hanem a szándékot.
Húsleves volt - évek óta nem eszem meg, csak ha nagyon muszáj, hát egy kanállal mertem most is, a nővérem köztudottan íztelen és színtelen nedűjéből. Kérdezte, kinek mi hiányzik ESETLEG belőle. Én persze kezdtem sorolni:só, bors...Válasz:mindegyik van benne! Különben is, a kismamáknak nem szabad túlzottan fűszerezni! Mert árt a babának! - Biztos én vagyok az elmaradott, de ált.nem úgy szokott lenni, hogy ami jó a mamának, az jó a babának is? És akkor aki terhes, ne is élvezze az evést, mert inkább legyen minden íztelen, hiszen nem szabad ízesnek lennie!!??
Aztán a különféle húsok erőltetése, na egyél már, -vettem egy rántott húst - de vegyél még, van másmilyen is, hát húst azt szabad, kell is enni, na egyél! Mondom:nem kell, nem vagyunk annyira oda a húsokért. Hááát az naaaagy baj, mert kell az idegrendszeréhez a gyereknek, hát elmaradott lesz, ha nem eszel húst. De azért szoktál enni,ugye? - Jaj szoktam hát, csak most éppen nem kell. - És milyen húst eszel, amikor kívánod? - Hát, mondom, tök mindegy, ami van otthon. - Az baj!!!! Nem mindegy!!! Inkább fehérhúst egyél! Csirkemellet!
És itt elindult egy lavina a vegetáriánus kismamák fehérjepótlásáról, és természetesen nővérem szerint valóságos csoda, hogy aki nem eszik húst, annak egyáltalán épelméjű és nem alultáplált gyereke lesz...
Aztán megint a hasam méretével volt elfoglalva, hogy milyen nagy, és mennyit híztam már, bezzeg ő egész terhesség alatt csak 6 kilót, és akkora gyerek lesz, hogy nem tudom majd megszülni, hah! És hallott olyanokat is, akik ilyen tizenmeg huszonkilókat híztak, és hát aztamindenségitdedurvaaaanememberazilyen!!!
Itt betelt...feleslegesnek tartottam volna felhozni Zsuzska példáját, aki 16 kilót szedett fel és kapásból 11 lement róla, vagy Szimit, aki nem tudom pontosan mennyit, de 6-nál többet hízott terhesség alatt, és most van 2 szép gyereke, akik egészségesek, nem zombik, ő pedig szépen fogyogat. Vagy ott van Míra, aki minimum egy 20-ast felkapott, császározták ráadásul, nem is szoptatott, és 7 hónappal szülés után jobban néz ki, mint valaha...
Kissé hangsúlyt váltva közöltem, hogy engem KURVÁRA nem érdekel, mennyit hízok és eszem-e csirkemellet, meg bírom-e szülni vagy császározni kell, egy dolog érdekel, hogy a gyerekem egészséges legyen. Úgy tűnt, hogy ezzel berekesztettem a beszélgetést, de míg a mosdóban voltam, a férjemet azért betámadta azzal, hogy "na és ki lesz a keresztszülő?" Bú meg mondta hogy még nem gondolkodtunk rajta...na, újabb háborúindító ok, ugyanis ők már 23 hetesen tudták (hogy én leszek)!!!! Le vagyunk maradva, el vagyunk késve, mi szemetek, hát ez van...
Jó, hogy 2 fülem van, de az idegrendszeremet rendesen megtépázták, főleg azért, mert úgy beszélnek ezekről a dolgokról, olyan tudálékosan, mintha ők mindent perfektül csináltak volna a gyerekükkel...nyilván ha úgy csinálták volna, akkor nem kellett volna könyörögni még 4 éves korában is, hogyha meg akarta valaki fogni, 3 féle tisztítószerrel kellett kezet mosni, mielőtt hozzányúlhattunk egyáltalán, akkor örülne a legapróbb ajándéknak is, nem csak a márkás és drága fajtának...akkor 9 évesen nem lenne anyámasszony katonája, aki pukizni is csak akkor mer, ha anya vagy apa engedélyt adott rá, és ha az nincs, esetleg inkább bélcsavarodást kap...
Nem szeretek olyan emberektől okoskodó megjegyzéseket kapni, akik hiteltelenek és másra akarják erőltetni a saját véleményüket.
A szilveszterünk nyugdíjas, itthonülős volt, és fél 1-kor már szunyáltunk. Jövőre is ilyet!