Én azt vallom, hogy a baba születése utáni első 1,5 - 2 hónapban csak a család látogassa a picit. Utána aztán jöhetnek barátok, ismerősök.
Na, nem is vártunk tovább, felkerekedtünk és jól elmentünk Bodajkra kolleganőmékhez, akivel a sok megpróbáltatás nagyon jó barátnővé is csiszolt minket.
Ajándékba vittünk anyukának egy kis gyümölcsöt, apukának természetesen egy jófajta vörösbort, babának pedig csupa hasznosat: popsitörlőt, egy „Huncutka” feliratú body-t, és egy vastag, cuki rózsaszín pillangós harisnyát. Valamint, nem is én lettem volna, ha nem viszek valami édes üzenetet, torta formájában…a képen látható cukiságot sikeredett. 
Biztos front volt – vagy nem voltam szimpi 
–mert az első másfél nyugis óra után sírni kezdett a baba. Ettől függetlenül gyönyörű, okosnézésű és igazán formás kislány. Születéskor a bal arcocskáján megrepedt egy hajszálér, az piros, de felszívódik majd. A kis tarkójánál meg van egy tűzfolt-szerűség, elvileg ott fogta meg a doki és a nyomás miatt, de ez is eltűnik idővel.
Zsuzska nagy bánata, hogy terpeszpelust kell 6 hétig viselnie Rékának, de mondtam neki, hogy a sok szomorúság és sikertelen próbálkozás után, ez a kis szépséghiba igazán elfér a gyereken, amúgy is, hamar eltelik az idő, és inkább most legyen neki kellemetlen, minthogy mondjuk műteni kelljen. Hízogat, növöget, nem durván (anyu szerint mi hetente 40 dekát híztunk…), a 2 hónap alatt kb.1.20 kilót.
Anyuka egyébként nagyon jól néz ki, meg is kérdeztem, hol volt benne a 3 kiló feletti gyerek, mert semmi feleslege nem maradt látszólag, szerinte az még 7 kiló.
Szóval, öröm és boldogság, tényleg szépek így együtt. 
