Gyere baba, gyere! :-)

A héten végre esedékes volt a következő genetikai ultrahang. Gurulykának megvan mindene – hála az égnek -, továbbra is kisfiú, és előszeretettel pakolja egyhelyre az összes végtagját, égnek állítva.

A doki szerint kb. 25 cm jelenleg. Édes kis törperősöm.

Talán már említettem, hogy egyre ellenszenvesebb az orvos…biztos, hogy szakmailag topon van, de egyébként, ha minden rendben, akkor unja az egészet. Monoton gépiességgel közöl adatokat, még a baba nemét is úgy mondta – mert ugye ő nem tudja, hogy voltunk már 3D-n – kínos csönd van, ha épp nem mormog valamit az orra alatt.

Kiírta a következő terheléses cukorra a beutalót sürgősségi nélkül, tudván, hogy decemberben csak 2 alkalommal rendel, és menjek vissza ha rosszabb az eredmény mint az előzőnél, 2 hét múlva, ha jó az eredmény, ráérek egy hónap múlva. És akkor pénteken odamentem személyesen a laborba, könyörögve, hogy légyszi csináljátok meg a vizsgálatot hétfőn, mert egész decemberben csak 2x lesz az orvos, és az eredménytől függ, mikor kell visszamennem. Plusz diagnosztizáljam magam, hogy jók-e az értékek.

Kaptam még receptet D-vitaminra, meg Maltofer-re, ami folsav és vas kombinációja, valami iszonyatos csoki ízesítésű rágótabletta. Így most úgy néz ki a gyógyszeradagolás, hogy reggelinél D-vitamin, ebédnél rágótabletta, késő délután pedig elevit.

A hét történése pedig az, hogy hét közepén apa szabad kézzel érzett egy enyhe babamozgást és azon nyomban sírva is fakadt. Na azóta nem érezte – hát nem lehet mindig akkor ott a keze na – tegnap este ezért törött el a mécses. Én is egyre jobban érzem, tényleg nem lehet mihez hasonlítani az érzést, úgy imádom. 

A 19. hét sem múlt el események nélkül.

Először is voltunk a védőnőnél, aki egyre inkább felhúzza az idegeimet. 2,5 kilót híztam eddig, erre leszedi a fejemet, hogy nem szabad elszaladni a súlyommal és kerüljem a szénhidrátokat, csak fehérjét egyek. Ne igyak kávét, cukros italokat. És akkor bepipultam (mert úgy gondolom, félidősen 2 kiló nem a világ) és mondtam neki, hogy a reggeli 3 dl zéró kólámról nem fogok lemondani, és igen iszom kávét is, de az csak 3in1, semmi koffein nincs benne, és szoktam teázni is, méghozzá gyerekteát iszom! Annyira okos nő ez a védőnő, hogy nekem kellett elmagyaráznom, mit jelent a zéró kóla és hogy miért gyerekteát iszom…Istenem! És elképzelem, hogy 2-3 naponta ide fog járni, ha megszületik a bébi…kikészít idegileg. 

Megvolt a terheléses cukor vizsgálat is, nekem 4-5 héttel előbb a szokásosnál, az előzményeimre tekintettel…nagyon szép eredményeim lettek:éhgyomri 3.8, 60 perces:5.9, 120 perces:5.6. A rémtörténeteket híresztelő kismamáknak meg azt üzenem, kapják be így szép szolidan, ugyanis ezt a 75 grammnyi glükóz mennyiséget még citrom nélkül is simán el lehet kortyolgatni, annak ellenére is, hogy irtózom az édes dolgoktól.

A nődokinál ért egy kisebb, na jó elég nagy, csalódás…azt hittem, megint megnézzük majd a babócát UH-n, de csak a terheléses eredményemre volt kíváncsi, amit megdicsért, és mondta, hogy 24-25 hetesen meg kell ismételni majd. És csak nov.28-án kell mennem hozzá újra. Pedig már felszívtam magam, apa is szépen kicsinosította magát úgy kísért el, és készenlétbe helyeztük a fényképezőt is, hogy ha törik ha szakad, mostmár fotózunk a monitorról, ha másképp nem jutunk képhez…de hát…ez van. Addig marad a mindennapos itthoni hallgatózás.

Hiszem, hogy a kételyeket, félelmeket is ki kell magából írnia az embernek, hiszen nem csupán rózsaszín szirupból áll a terhesség.

Én nagyon para-mami vagyok. Annyira féltem ezt a kis életet, annyira szeretném minden rossztól megóvni, most is itt bent, mert ha kint lesz, már úgysem tudok annyira vigyázni rá, mint most, mikor ő és én egyek vagyunk.

Nagyon vártuk, nehezen jött, és semmi pénzért nem adnám. Féltem. Minap keresgéltem kismamás témában a neten, és nem emlékszem már milyen keresőszót írtam be, de…kiadott egy „angyalok szülei vagyunk” nevű oldalt. Nem tudtam megállni, hogy ne olvassak bele. Volt egy történet, második trimeszteres terhesség, anyukának nem volt semmilyen tünete, és a következő UH-n közölték vele, hogy a magzat kb.2-3 hete nem él már…

Fél órán belül már volt egy szívhanghallgató készülékem. Sajnálom, nagyon féltem! Ha ezzel nap mint nap meggyőződhetek arról, hogy minden oké odabent, akkor igenis megérte a használt árán is egy kisebb vagyont. Legelső használatnál megtaláltam, aztán meg nem…saját magamat döngöltem egyre mélyebbre az aggódás mocsarában. Fél napot végigsírtam, de a köldökzsinór ütemes pulzálása megvolt, ez adott erőt. Másnap, kipihenten, újra nekiláttam. Jól van. Sokat bokszol és szinte menekül a gép elől, pedig nem nyomom még olyan erősen se, mint az orvos. Nem szereti, ha zaklatják és jó sok helye van még bújócskázni, hiszen ha nem lenne a hasfalam is elég vastag (de az!!!), akkor ott van még a méhlepény is, ami szigeteli, szóval, nyugodtan bujdokolhat.Akárki akármit mond, nekem megérte, hogy hallhatom a gyerekem szívét.

Meghozta ma a posta a szintén extra szuper kedvezményes áron vásárolt, első anyacuccomat.

Egy szuperjó farmeros anyagú, vadiúj kismamanadrág, amit boltürítés miatt bőven áron alul adtak el nekem.

Az eladó által megadott méretek alapján 3XL-eset választottam, hát várunk, mire nő bele a pocak, mert ez így még elég nagy…de az enyém

Ma Győrben jártam, na soha többet busszal! 2x2 óra tömény rosszullét, mintha elhagyott volna az összes erőm, és az émelygés, ami sose volt, egyre csak tolakodott. Szerencsére nem történt baleset, de nem fogom erőltetni ezt többször.

A jó hír az, hogy bababútort néztem, és megtaláltam. Nem új, használt, de szép állapotú, másfél éves és teljesen egyedi. A másfél éves Pankáé volt, aki egyébiránt egy imádnivaló dumagép tündérkisasszony és rögtön mászott rám, megfésült, olvasott nekem a könyveiből.

Az igazság az, hogy hiába van még addig idő, én javában nézegetem a használtcuccos oldalakat, mert úgysem lesz annyi pénzünk, hogy egyszerre vegyünk meg mindent, ráadásul ennél jobb ajánlatot nem kaptunk volna egy 3 részes szettért.

Kiságy, pelenkázó és egy álló szekrény, hófehér színben, cuki kis fakkokkal.

November első hetében szállítjuk anyuékhoz, ezzel a babona része is letudva, na meg helyünk sincs még ahova tehetnénk…

A másik meg, hogy a férjem telefonon közölte, mikor már hazafelé tartottam, hogy épp most ment el a védőnő...hát nagyon jó. Direkt megkértem, hogy szóljon, mielőtt jönni akar, mert nem biztos, hogy itthon leszek. Szerinte meg legyek itthon mindig, ha már egyszer táppénzen vagyok...na csak menjek legközelebb tanácsadásra, szépen elmagyarázom neki, hogy igenis tessék bejelentkezni.

Egyszerre levették azt a vért, amit a háziorvosom kért meg az AFP-set is. Igaz, a nővér elég ocsmányul lehordott, hogy nem tudom tökéletesen, hány hetes és napos vagyok, de percre pontosan ááám! Hétfőn meg is lett az eredmény, persze azonnal nyakamba vettem a google-t, hogy akkor most melyik érték mit is jelent…alaposan parába sikerült hoznom magam, mert az első AFP érték alacsony a fórumozók szerint, viszont a MoM korrigált benne van a tartományban.

Hát, tényleg mellőzni kell az internetes véleményeket…

17-én végre mentem a nődokihoz, UH, és hát ott láttam az én csöppemet, aki már nem is olyan csöpp, mert 13 cm! Alapos méregetések után papírra került, hogy az érvényes protokoll szerinti vizsgálat szerint nincs normálistól való eltérés…micsoda öröm, de tényleg. Az AFP-re meg azt mondta, ne akarjak a jónál is jobb eredményt. Megnyugvás. Sajnos nem tudta a doki megmondani a nemét, merthogy Gurulyka a lábai közé vette a köldökzsinór-gombolyagot. Szimi szerint a lányok ilyen sejtelmesek. Kata szerint az ő kislánya is pont így feküdt, mint az én gyerekem…khhmm..azért erőteljesen bízom abban, hogy fiú. Vagyis nem! Abban, hogy egészséges és minden rendben lesz! Azt csak nagyon szeretném, hogy fiú legyen…-majd egy másik posztban írok arról, miért annyira fiúra vagyok kalibrálva- Mindenesetre hatalmas lett volna, ha Hedvig napján kiderült volna, hogy Hedvigünk lesz.

A következő lépcső a terheléses vércukor vizsgálat, amit nálam a szokásosnál előbb kell megcsinálni a múlt miatt…28-án mehetek, fél citrommal. Na ebből is botrány volt, mert kérdezi a doki, megvan-e a cukros vérvétel eredménye…mondom, nincs, mert azt mondta a labor, a doktor úrnak kell felírnia a glükózt. Kiborult a bili, felhívta a betegjogi képviselőt, hogy ugyanmár ez jogos-e, hogy nem a kórház biztosítja a vizsgálathoz szükséges feltételeket, meg hogy talán legközelebb a tűt is nekünk kell vinni, és ezentúl csak akkor vizsgál meg ő is majd egy nőt, ha az hoz magával gumikesztyűt…nem az 50 Ft a lényeg, hanem az elv. Valószínű nem jogos, de a képviselő nem tudta kapásból megmondani, majd visszatelefonál…mindenesetre én egy recepttel távoztam, és mikor időpontot kértem, a laboros közölte, hogy nekem kell vinni a glükózt. Oké.  

Lényeg a lényeg: kis gurulyom már 17 hetes és makk egészséges. Lassan itt a félidő…és azt hiszem, érzem a mozgását…

Október 1. óta itthon vagyok táppénzen és amennyire azt gondoltam, unalmas lesz és keresni kell majd a tennivalót, hát annyira nem! Takarítok, főzök, sétálok, mosok, másnap vasalok, ja és persze megyek a vizsgálatokra.

E téren el is vagyok maradva, de most pótolom.

2 hete kaptam a belgyógyászati vizsgálat után egy vérnyomás monitorozó készüléket, mert a doktornő magasnak találta a 135-ös értéket. Szeptember 30-án kellett visszamennem, hogy kiértékeljék. Megállapításra került, hogy nem kóros a vérnyomásom, biztosan éppen csak fehérköpeny szindrómám volt mikor a magas értéket produkáltam. Megemlítettem, hogy a pulzusomat magasnak találom, ( 85 az alap, de volt hogy 100-at mért) de a doktornő szerint ez rendben van, mert 2 vérkeringést kell fenntartania a szervezetemnek.

Aznap délután voltam még a védőnőnél is, akitől kaptam egy pirospontot, mert ezidáig a kezdősúlyomhoz csak fél kilót híztam. Na igen, itt azért csendben vitatkoznék, mert fura mód, ami a kezdősúlynak számít a védőnőnél, az már a 7-8. hét volt, és addigra simán feljött 5-6 kiló…a diétára igyekszem azért figyelni, főleg hogy már nem szedem az inzulinos gyógyszert sem, leginkább liszt nélkül főzök, vagy ha muszáj, illetve sütni kell, akkor graham lisztet használok.

Aztán voltam háziorvosnál, aki felvett táppénzes állományba. Nagyon rendes, alapos kis háziorvosom van, szeretem nagyon. Megnézte az összes eddigi papíromat, eredményemet, és megemlítettem a pulzusos dolgot. Mérgesen közölte, hogy „és akkor ha ikrek lennének, megengedett volna a 300-as pulzus, mert 3 vérkeringést kell fenntartania???” Teljesen jogos. Elkezdett hallgatózni a szívemnél, elölről, hátulról…aztán mondja, hogy akkor beutal szívultrahangra, mert valami rendellenes zörejt hall, de nyugodjak meg, mert ez általában semmi durva betegséget nem szokott jelenteni, csak a biztonság kedvéért. Mondta, hogy esetlegesen vashiány, vagy pedig, mivel évente 4-5 alkalommal szokott tüszős mandulagyulladásom lenni, rá is húzódhatott a szívizmomra. Akármilyen kedvesen igyekezett közölni ezeket, nekem épp elég volt ahhoz, hogy onnantól végigbőgjem a napot. És akkor elérkeztünk arra a pontra, édes Istenem, mikor én, az alapvetően önző kos nő, azt mondtam: nem érdekel semmi, csak a gyereknek ne legyen semmi baja! És így is gondolom. Itt közben azért elég sok háború és csaták dúlnak ebből-abból kifolyólag, amin persze felhúzom magam, de tényleg semmi nem számít, csak Ő!

Szóval, holnap délután szívUH, pénteken pedig labor. Hogy leveszik-e egyben azt a vért, amit a háziorvosom kért és azt, ami kell az AFP vizsgálathoz, nem tudom, majd megkérdezem. Na, az AFP meg a másik bőgés-csalogató…hogy én attól hogy félek! Tudom, hogy sok esetben fals eredményt ad. Tudom, hogy irgalmatlan ritkán van gond csak vele…de akkoris!

Mantrázom, minden rendben lesz, minden!