Gyere baba, gyere! :-)

Kellemes, Békés Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!

Jövőre már eggyel többen - reméljük.

Szerencsés helyzetben vagyok, már ami a babások – babázók – babát akarók háromszögét illeti.

Mindhárom táborból vannak emberek a közvetlen környezetemben, és akarva-akaratlanul is, figyelem a viselkedésüket. Kiragadok párat közülük.

Fanni babázik – élvezi nagyrészt, szuper vicces és szép képeket látok a Facebookon, amik alapján minden napjukat csupa örömben és vidámságban látom. Néha bejönnek, és akkor panaszkodik, hogy jönne vissza dolgozni, mert unatkozik. Így, gyerektelenül azt mondom, vagy áldottjó gyerek a kis Ábel, vagy Fanni hiperturbós.

Mira babás – elkezdett szépen gömbölyödni a pocak, hiszen lassan töltik a félidőt, én ezt látom. Ő pedig sírásig tudja sajnálni magát, hogy mennyit hízott, és lassan úgy fog kinézni, mint egy disznó, és mindenki azt mondja neki, ez élete legszebb időszaka, ő meg rávágja, hogy „na ez aztán ugyan nem!”. Nem akartam bántani, de ma azt találtam mondani neki erre, hogy gondoljon a sok meddő párra, hogy örülnének az időszaknak és a felszaladt kilóknak is.

Szepi is babás – ma tudta meg, hogy a 2 nagy fia mellé bizony a pocaklakó is fiúcska. Csalódott, mert „mindenki azt mondta, hogy kislányos pocakja van”, mert „nincs is fiúnevünk”, mert az ég kék és nem pedig zöld….

Zsuzska babát akar – csak szegény annyira bizonytalan saját magában, hogy rengetegszer ellentmond magának, egyszer „nekem nem kell gyerek”, másszor „jövőre szülni akarok”. Csak a szeme ugyanolyan, bármit is mond. Abban azt látom, hogy neki nem számítana a plusz kiló, mindegy, hogy fiú vagy lány, nem unatkozna otthon, csak legyen végre!

Az embereknek sehogy sem jó. Mindig jön egy „de”, vagy „ha”.

Én: -„Bucikaaa, gondolkodtál máááár??”

Ő: - „Hátőő, min?”

Én: -„Hát tudoood…jön a Mikulááás meg a Jézuskaa…mit szeretnél, vagy mire van szükséged, amit ajándékba oda tudnék neked adni?”

Ő: -„Babát. De nem játékit. Igazit. Már csak ez hiányzik….”  Mély hallgatás.

Én: - „Tudod, hogy az nem olyan egyszerű nekünk. Azon vagyok, vagyunk. Jövőre megkapod.”

Ő: -„Akkor jó. Babát. Igazit.” És mosolyog. És imádom.

Mivel tegnap betöltöttem 1 hónapos 160-asságomat, úgy gondoltam, ideje mesélnem róla.

Október 29-én kezdtem el a 160 grammos szénhidrát diéta szerint táplálkozni. Lényege, ahogy a neve is mutatja, hogy 160 grammnyi CH-t eszem meg egy nap alatt, de elosztva 5 étkezésre és figyelve a lassan és gyorsan felszívódó Ch-k arányát.

Az első héten persze volt 1-2 kilengésem, de azok sem égbekiáltóan durvák, az eddigi kajálási szokásaimhoz képest…eddig mi ment? Rengeteg száraztésztaféle, illetve a pizza-hamburger-dönerféle cuccok. A sós, édes, kelt, és piskóta sose vett le ájulásig a lábamról, ahogy a krémes sütik sem, viszont a fehérkenyér, zsemle, pékségben vásárolható ilyen-olyan sós kelttészták hiányát alaposan éreztem az elején.

Büszke vagyok magamra, mert 1 hónapja semmi finomított cukros, fehérlisztes terméket nem ettem. Mérsékeltem a tejfogyasztást, igyekszem a zöldségféléket is változatosan összeválogatni. Mindig előre eltervezem a másnapi, harmadnapi ételeimet, és hogy könnyen kontrolláljam magam, vezetek egy füzetet is róla.

Nagy gyengém volt a kóla…aki ismer, az tudja, hogy képes voltam napi 2 litert is elfogyasztani belőle, vizsgaidőszakban meg hajjaj, napi 2 liter kóla 1 liter energiaitallal és 2-3 kávéval…hát ennek is vége.

Jókat eszem a diéta ellenére, és mellé tornázom itthon heti 2-3 alkalommal 1-1 órát.

Úgy hiszem, a szervezetem is vette az adást, és hajlandó együttműködni, ugyanis 105 kilóról indultam, a fotón látható kerek számot egy hete fényképeztem, azóta még egy mínuszom van.

Úgy érzem, jó úton járok...

Nos, igen.

Nem gondoltam rá, hogy ez a Metformin lehet egy erős gyógyszer is, ezért 4 napig szedtem úgy, ahogy a doki mondta:napi 1x1000 mg. Aztán jöttek a mellékhatások (pdig esküszöm, most nem olvastam el a mellékelt tájékoztatót): émelygés, enyhe hányinger, hasmenés.

Ekkor már utánaolvastam fórumokon, és megkérdeztem a háziorvosom asszisztensét is. Egyöntetűen azt javasolták, hogy építsem fel a szedését, ne ész nélkül, C vitaminként szedjem, mert ez egy igenis komoly gyógyszer. De a nőgyógyász miért nem mondta??????

Szóval harmadik napja csak a felét veszem be, jobban is vagyok. Egy hét múlva megemelem az adagot.

Viszont, ami rettentően idegesít, az az, hogy az államon sorra érik egymást a buckák, muglik, ki minek nevezi….ezek olyan bőr alatti duzzanatok, amiknek nincs sárga közepük, ergo úgy, mint egy pattanást, kinyomni nem lehet…helyette viszont nagyok,és fájnak, hiába alapozom le, attól még kidudorodik, lassan nőni fog egy második/harmadik/ikszedik állam is….most kipróbálom, estére beborogatom egy kis kamillateával, hátha lejjebb húzza…

Akkor volt hasonló a bőröm, mikor még nem szedtem fogamzásgátlót, pff, 10 éve. Úgyhogy mostmár igazat adok azoknak, akik azt mondják, kell 3 hónap, hogy kiürüljön a szervezetből, akármilyen kevés hormont is tartalmaz….éppen 3 hónapja hagytam abba, és kijöttek ezek az izék.

Pénteken eljött velem a dokihoz Bú is.

Mostmár diagnosztizált PCOS-es és IR-es vagyok. Nem lepődtem meg, tudtam legbelül, hogy ez van. Minden tünet együttes megvolt ehhez (enyhe szőrösödés, policisztás petefészkek, inzulin-felszívódási problémák, ciklus-zavar), így ahelyett, hogy úgy, mint az első sokknál, sajnáltam volna magam, még erősebb lett az elhatározás bennem, a diéta és minden egyéb iránt, ami kell…nem csak a babához, bár nyilván az a legfontosabb, hanem magamért is.

Tudtam ezt már a gyanú felmerülése óta…nem hiába kezdtem 3 hete a 160 grammos szénhidrát-diétát, nem hobbiból tornázom hetente többször.

Jelenleg ez a helyzet, és ehhez kell alkalmazkodnom.

Volt 1-2 pont, ahol nem értettem a dokit, pl.megkérdezte komoly hangsúllyal: „Mennyire cél a baba?” – Hát basszus, azért vagyok itt, azért vetettem 2 héten belül 3x vért magamból, azért élek, szóval, nagyon.

A másik, mikor megkérdeztem, mennyi idő múlva lenne érdemes új vérképet csináltatni a hormonos és a cukros részekről, azt felelte, ennél a szindrómánál nem szoktak javulni az értékek. Na, ezt nehezebben fogadtam el, mint a bajomat magát. Nem értem, ha kezeljük, tartom a diétát, fogyok, akkor miért ne javulnának az eredmények??? Lehet, ennek nekimegyek majd 1 hónap múlva újra.

Felírta a Metformin Bluefish 1000 mg nevű tablettát, napi 1-et szedjek reggel, ez az inzulinháztartást hivatott javítani. Egy hónap szedés után menjek vissza, és – mivel nem szeretne esetlegesen feleslegesen hormonokkal tömni, saját elmondása szerint – csinálunk egy petevezető-átjárhatósági vizsgálatot. Jómúltkor Zs-nél csinálták, azt mondta, nem volt olyan vészes.

Mikor a férjemmel buszoztunk még odafelé, elénk ült le egy anyuka, egy pár hónapos kisbabával. Annyira édes, olyan igazán megdögönyözni, puszilgatnivaló kislány volt. Gagyogtam neki, ő meg csak nézett-nézett minket. Aztán azon kaptam magam, hogy folynak a könnyeim, és inkább az ablakon kifele nézek. Jövőre nekünk is lesz már egy ilyen kiscsajunk vagy kisfiúnk.

Mesélek kicsit a napom fénypontjáról…véletlenül összefutottunk Bözsiékkel a Lidl parkolóban. A szokásos protokoll köszönés, puszi után kérdeztem: „Naaa???” – belefeszültem teljesen, és féltem, hogy megint nem sikerült nekik. Bözsi meg: „Ühüühü”- és csak bólogatott. Óóó hát Istenem! Nagyon pici még, de él és létezik! Micsoda öröm, mennyi ima! Még csak pár napos, így halkan örülünk, de ha betölti a 12 hetet, hangosan gratulálunk majd!

Ugyan az eredményem már hétfőn megvolt, csak most jutottam el odáig, hogy levéssem ide.

Éhgyomri glükóz: 4,9

120 perces terhelés után: 4,4

Éhgyomri inzulin: 37,1

120 perces terhelés után: 29

Az inzulinnál a ref.tartomány 2-29. Gondoltam, hogy ez kicsit magas, de meg voltam győződve laikusként (már amennyire két cukorbeteg szülővel az ember az), hogy a glükózom rendben van legalább.

Ja, egy darabig, mert jöttek-mentek emberek, fórumosok, kolleganők, barátok, s mindenki mást mondott. Hallottam azt, hogy ezek remek értékek, mit meg nem adnának ezekért mások…aztán volt az is, hogy nagyon-nagyon rosszak. Kaptam langyosat is, miszerint közepesen rosszak az értékeim.

Igyekeztem helyén kezelni a helyzetet, és nem pánikolni, persze nem volt túl jó olvasni, hogy ilyen értékekkel mit akarok én…de túlvagyok rajt. Mert az orvos majd megmondja, azért van és azért fizetek ki egy vagyont.

Holnap este megyek hozzá. 

Ma voltam a terhelésen. Hát engem totál beparáztattak, hogy majd  kihányom a belemet a tömény cukros löttytől, én meg hittem is-nem is.

Nos, nem kellett olyat innom. Mint kiderült, az egy másfajta cukorterheléses vizsgálat. Most csak levették az éhgyomri vérem, hazaküldtek, hogy egyek reggelit ahogy szoktam és 2 óra eltelte után menjek vissza. 10  előtt ott voltam, megint levették. 

Úgy örülök, hogy itt a laborban normálisan vesznek vért. Nem törik benn a tűt, nem kotorásznak az eremben, stb. 2 pici pötty, és ennyi.

Ma van az év utolsó tízmilliószoros napja. Amit hiszünk, amire ma különösen sokat gondolunk és amilyen hangulatban a mai nap telik, az a jövőnkre tízmilliószorosan hat ki.

Hiszem, hogy boldogok leszünk mindig. Hiszem, hogy az egész családom, szeretteim és barátaim, és Bubuval mi is, remek egészségnek fogunk örvendeni. Hiszem, hogy jövőre születik egy icipici babucink is.  

Ma (is) sokat nevettem.

Ennyire egyszerű!

Ma Bú elment a laborba az eredményeimért. Íme:

TSH  2,33

Luteinizáló hormon: 5,29

Follikulus stimuláló hormon:6,7

Prolaktin: 263,50

Ösztradiol: 134,1

Totál tesztoszteron: 1,57

Én csak a papír alapján gondolom, hogy nincs túl nagy baj, mert az összes középértéken van a referenciatartományban, csak a tesztoszteronom magas, annak a ref.tartománya 0,29-1,42 között van, tehát 0,15 az eltérés.