Gyere baba, gyere! :-)

Ééés igen! Kedden végre láttam valami rózsaszínes dolgot a wc papíron, egy napig csak szöttyögött, de éjjel már kétség sem volt affelől, hogy ez VÉR!

A rég nemlátott, a hőn áhított, a másoktól úgy irigyelt : VÉR!

Persze, tudom, ez nem igazi menstruáció, hiszen a Norcolut választotta le a nyálkahártyám, nem magától vált le. De akkoris, ez már egy lépés a cél felé!

Először hezitáltam, elmenjek-e szerdán vérvételre, de aztán mivel az már a második napnak számított, elmentem.

Örömmel adtam a vérem, hétfőn lesz eredmény.

Megcsinálták volna a cukros vérvételt is, csak nem volt egyértelmű a laborosoknak, hogy terheléses vagy csak éhgyomri+reggelis. Este beszéltem a dokival, hátperszehogyterheléses, így jövő pénteken tudok menni majd újra. Jó lenne aznapra szabadság, mert kb.fél délelőtt elmegy ezzel.

Dokihoz meg számításaim szerint két hét múlva tudok menni legkorábban, mikor már mindkét véreredmény a kezemben lesz.

Fura, de élvezem, hogy vérzek.(és az is baromi jó érzés volt, hogy a laboros nőci megelőlegezte nekem a kismamaságot)

Nagyon rég nem volt már, hogy eü.betétet kelljen vennem.

ÖrülÖrülÖrül!

Eléggé meggyűlt a bajom ezzel a gyógyszerrel…a felsorolt mellékhatások közül nálam legalább fele jelentkezik…van émelygés, szédülés, érzészavar, fejfájás és a vizet is visszatartom. Az ujjaim reggelre annyira bedagadnak, hogy a gyűrűmet még megforgatni sem tudom, és kb. 2 órába telik, mire leapadok, kb. 5 pisit eresztek ez idő alatt.

9. napja szedem, és ezek a tünetek kb. az 5.naptól vannak. Tegnap melóhelyen annyira mozgott alattam a talaj, rosszul voltam, és a kolleganőim szerint is szarul festettem, hogy hazaküldtek. Mától a héten már táppénzen vagyok.

Abban bízom, hogy ha holnap este beszedem az utolját, szombattól tünetmentes leszek, mert nagyon nem jön be nekem ez a másik dimenzió.

Ma mentem vissza a dokihoz. Mondtam, hogy nem történt sajnos változás, kérdezte, lehetek-e terhes. Mondtam, hogy nem érzem úgy. Csinált egy hüvelyultrahangot, és már láttam is, amit a múltkor. Ugyanúgy ott voltak a beragadt tüszők. Gyors felöltözés után közölte az orvos, hogy policisztáris mindkét petefészkem. (PCOS) Említette még, hogy olyan vékony a méhnyálkahártyám, hogy nincs rá sok esély, hogy spontán menstruációm legyen.

Felírta a Norcolut nevű gyógyszert, ezt kell szednem 10 napon át, napi 2x. Ez meg fogja hozni a vérzést, aminek a 2-4. napján kell hormonszintes vérvizsgálatra mennem. Annak az eredményéből nyilván többet tud majd mondani. Felírt még valami cukorterheléses vérvizsgálatot is, de azt a hormonossal egyidőben nem fogják tudni megcsinálni. Első körben tehát hormonteszt. Ha holnap elkezdem szedni a Norcolutot, akkor számításaim szerint 2 hét múlva fog sor kerülni a vérvételre.

Kérdeztem, hogy ez mitől alakulhatott ki.? Korrekt volt, elmondta, hogy az orvostudomány sem tudja a konkrét választ, de annyi biztos, hogy egyrészt genetikusan is öröklődik, másrészt meg a szervezetben inzulinrezisztencia uralkodik, vagyis a szénhidrátokat nem a megfelelően bontja le.

Meglepően jól viselkedtem a rendelőben, de itthon már nem annyira. Persze, hogy rögtön a legrosszabbak jutottak eszembe. Aztán eltévedtem egy-két fórumra is, olvastam ezt-azt. Volt sikersztori is, az jót tett a lelkemnek. Az orvostól is kapásból azt kérdeztem, ez kizárja-e a babát. „Nem zárja ki, de nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség.”

Mivel minden oldal a diétát javasolja alapból, fel kell készítenem magam, hogy lőttek a bolognainak, rakott krumplinak, krumplis tésztának, túrós tésztának. Sose volt csillapíthatatlan édességvágyam, nem vagyok se csokis, se sütis igazán…de a fenti kaják…mindegy. Most az a lényeg, hogy mindent meg kell tenni a cél érdekében.

Sírdogáltam, agyalgattam. Kicsit megint világvége hangulatom lett. De menni kell tovább az úton, csak most még friss az élmény.

16-ra kaptam időpontot. Addig akár még meg is jöhet, ugye?!   Így állok hozzá és kész. Ma kaptam a kolleganőimtől 2 doboz cickateát, tudják, hogy ezt iszom, és úgy örültem neki, mint majom a farkának! Mert nem az ára a lényeg (hogy volt mondjuk 300 ft a két csomag), hanem a szándék, és hogy figyelembe vették, mire van szükségem.

A szervezetemben semmi változást nem észlelek továbbra sem.

Viszont Zsuzska szorgosan jár a LifeCentrumba, nem egész egy hónap alatt otthagytak 100 ezer ft-ot. Durva mennyibe kerül, ha nem akar magától jönni a baba. Az eredményei többé-kevésbé rendben vannak, pajzsmirigyre szed most gyógyszer és lefagyasztották a méhszájsebét.

1-es számú kismami, Zsuzsi jól van, hol tejért kopog be hozzánk, hol édességért. Múlt héten volt egy rossz reggele, vérzett és persze totál megijedt. Szerencsére nincs semmi baj, van szívhang és mocorog is a bébi.

2-es számú kismami, Mira is elég széles skálán mozgatja a kajáit, 2 hete meghalt volna a paradicsomért, mindenféle formában, most meg rosszul van attól is, ha rágondol. Megvolt az első ultrahang, holnap megy vérvételre és megkapja a kiskönyvét.

Továbbra sem tettem le arról, hogy 2013-ba már babásan lépjek be. Pont.

A 3 hét, amit az orvos adott, ma letelt… sajnos a havimnak híre sincs. Biztos vagyok benne, hogy azért nem hiába ittam a cickateát, és ha helyre nem is hozta teljesen a dolgokat, de elkezdte a rendcsinálást.

Nővéremmel és anyuval is beszéltünk a dologról, hát utóbbival nem biztos, hogy kellett volna. Rita azt mondta, majd kapok gyógyszert, Norcolutot vagy hasonlót, ami meghozza a mikulást, anyu meg kilátásba helyezett egy „egészségügyi kaparást”. Na hát ettől nem lennék boldog, félek elrontanák azt is, ami jó még bennem. Szerintem ezt régen alkalmazták, vagy max. nagyon durva esetekben. A google szerint méhvérzés esetén csinálják. Fórumok szerint rendszertelen ciklus ellen is…bízom benne, hogy idáig nem jutunk el.

A feladat a következő:időpontot kérni a dokitól. Aki valószínűleg vérvételre küld majd. És meglátjuk.

Érdekes dolog történt minap. Kolleganőkkel mentünk munka után hazafelé, köztünk az egyik kismamánk. Arról beszélgettünk, hogy ő speciel az a típus, aki ha rágondol, már teherbe is esik. Mondtam én erre (és minden rosszindulat nélkül), hogy bár többen lennének ilyenek, gondoltam itt ugye Zsuzskára. Néma csend, majd kezdték sorbavenni a következő 3-5 év kismamáit. Hát sehol se voltam.  Egyszerűen egyiküknek sem jutott eszükbe, hogy ééén gyereket is akarhatok.   Teljesen kiborított, nagyon rossul esett, hogy nem látják bennem az anyatípust. 

Mély gondolkodásba estem, hogy miért. A főnöknek másnap meséltem, próbáltam kis segítséget kérni tőle a megfejtéshez. Azt hiszem, jól megfogalmazta. Én olyan kis „hebrencs” vagyok a szemükben, sokkal komolytalanabbnak gondolnak még annál, minthogy esetleg én gyereket tervezzek. Aztán ott van az is, hogy én nem beszélek róla. Zsuzska és pár másik kolleganő is napi szinten emlegeti a babát, míg én mélyeket kussolok.

Nem hiszem, hogy ki kellene adnom ezt a kis titkomat, sőt, ha valaki rákérdez, kapásból rávágom, hogy „áá még nem, majd lesz”. Valahogy úgy vagyok vele, minek beszéljek egy még nem létező életről? Sőt, ha sikerül a projekt, akkor is saját titok marad terveim szerint 6-8-10 hétig biztosan.

Bolond vagyok??? 

Kikértem több tanácsot is, Szimóét, Bözsiét, Katáét. Szimó nagyon hasznos dolgokat javasolt, hiszen neki is voltak hasonló problémái, tapasztalatból mondja, amit mond.

Böbi mondott egy homeopátiás cuccot, Folliculinum a neve, hogy próbáljam ki, mert ez is a női dolgok rendberakására van. Remélem, nem ütik egymást a teával.

Szimó tanácsára a palástfüvet most hanyagolom, és csak a cickafarkfüvet iszom.

Van egy érdekes dolog is, amit még nem tapasztaltam eddig soha: mióta a teát iszom (6 napja), 3 alkalommal zselészerű, színtelen, szagtalan darabkák távoztak a testemből. Nyilván „onnan”. Sokat agyaltam, mi lehet ez, de hát csak arra jutottam mindig, hogy biztos azért jött ki, mert ahol eddig volt, nem volt jó helyen, nem kellett volna ott lennie. Bözsi (sajnos tapasztalt lombikos, vizsgálták már párszor, látott egy-két dolgot) azt mondja, ezek az elhalt „beragadt tüszőcskéim”, ezekben már nincs vér, és leváltak a petefészkeim faláról. Szóval tisztulok. Nagyon bízom benne, hogy ez tényleg így van.

Egyébként a diétával is szépen haladok:még hétvégén sem csábultam el, pedig anyu krumplispogácsájának nincs párja. Csak reggel eszem széndhidrátot, sok rozsos és teljes kiőrlésű cuccot fogyasztok, plusz rengeteg salátát. Az elmúlt egy hétben, ha fél liter kólát megittam, sokat mondok, mese nincs, hős vagyok.

A doki tök normális, kedves, és látszik, hogy jó szakember, nem hiába főorvos.

Alapból viszolygok az „orvoslátogatásoktól”, de mindenképpen elmentem volna. És milyen jól tettem. A rákszűrés közben meséltem a terveinkről, ő közben buzgón dicsérgette, hogy milyen szép a méhszájam. Aztán kérdezte, megnéztek-e már hüvelyultrahanggal. Hazudtam, azt mondtam, hogy nem, pedig 3 éve már voltam, igaz SZTK rendelésen. Hát most megnézett. Láttam a monitoron, hogy a petefészkeimben apró fekete pontok láthatók, amire a doki azt mondta: ezek nem ciszták, hanem „beragadt tüszők”. A papíron, amit kiállított, ez áll:

„M.k.o-on átl.nagyságú, PCO-s jell.ovarium.”

Na sokkot kaptam egyből, szinte alig tudtam visszafogni magam, hogy ne sírjak. Biztos fátyolos fejet vághattam, mert a doki heves nyugtatásba kezdett, hogy ezek nem ciszták, ezeket ki kell csak onnan takarítani, aztán megnézzük, van-e tüszőérés, és ha nincs, akkor serkentjük majd, ahhoz fognak kelleni további vizsgálatok, de lehetséges, hogy a testem magától rendezi a dolgot.

Én úgy gondolom, hogy a problémám kiváltó oka a volt fogamzásgátlóm lehetett. 16 éves koromtól szedtem a gyógyszert, 5 évig Gracial-t, míg azt szedtem, semmi bajom nem volt a ciklusommal, rendben megjött mindig, és védve is voltam. Mikor ezt először felírta nekem egy nőgyógyász, előtte vérvételre küldött, rendesen megvizsgált. Aztán egyszercsak, nem lehetett hozzájutni a gyógyszerhez, 3 megye gyógyszertáraiban sehol nem volt. Kihagytam kb 4-5 hónapot, majd –mivel érkezett az életembe a férjecském – elmentem az egyetemi nőgyógyászhoz, felíratni másik fajtát. Ő kérdés nélkül írta nekem a Yadine-t. Eleinte még csak-csak megvolt a havim, aztán egyre kevesebb lett, majd eltűnt, és onnantól kezdve évente kb. 3x menstruáltam, ami tartott egy napig. 2 év után elgondolkodtam, hogy talán ez mégsem jó így, és elmentem egy SZTK rendelésre. Ott megnézték a petefészkeimet, és –bár akkor nem láttam a monitoron – a vizsgálatot végző azt mondta, ilyen csodás petefészkeket ritkán lát.Egyébként a neten keresgélve is találtam hasonló negatív tapasztalatot ezzel a gyógyszerrel kapcsolatban...

2 lehetőség áll fenn: 1) vagy az elmúlt 3 évben ragadtak benn azok a tüszők (mivel 5 évig szedtem a Yadine-t)  2) vagy sajnos arra kell gondolnom, hogy az SZTK-s vizsgáló kamuzott, mert rossz napja volt, letojta, bármi….

Lényeg a lényeg:a doki azt mondta, hogy várjak 3 hetet arra, hogy megjöjjön. Ha nem jön meg, menjek vissza hozzá (gondolom vizsgálgat tovább) ha pedig igen (és ezért imádkozom), akkor figyeljem, hogy az az utáni megjön-e 40-45 napon belül. Ha nem, akkor is menjek vissza hozzá. Sőt, igazából akkor is vissza fogok menni, ha rendeződik a ciklusom, azért, hogy megnézze újra a fészkeimet, kikotródtak-e ezek a tüszők.

Annyit mondott még az orvos, hogy ez nem akadálya abszolút a teherbeesésnek, de azért hátráltató tényező. Javasolta, hogy a súlyom ne menjen feljebb, ha lehet diétázzak és mozogjak.

Idegből jöttem hazafelé, idegből főztem, és sírva meséltem a páromnak. Ő is nyugtatott, hogy minden rendben lesz, és csudaszép egészséges babáink lesznek, csak adjak időt a testemnek.

Kata ugyanezt mondta. Néha annyira megnyugtató hallani, ahogy ő lazán tojik a világra.

Este kutatómunkát végeztem, és tudom, nagy hibám, hogy egyből parázni kezdek, ahogy olvasok valamit a neten, és eszembe jutott Szimo barátnőm. Neki, ha jól emlékszem, a pajzsmirigybetegsége miatt kellett szabályozni a ciklusát, és erre palástfű-teát ivott. Most várja a második babáját.

Szóval, elolvastam 20 oldalnyit a palástfűről és a cickafarkfűteáról. Elvileg a ciklus első szakaszában a cickát kell inni, mert serkenti a peteérést, a második félben pedig a palástot, együttes hatásuk pedig, hogy rendezik a kusza ciklust.

Ma reggel így a herbáriában kezdtem. Vettem mindkettőt, plusz folsavat, mert a doki javasolta 2 naponta. Szimót még nem tudtam elérni, hogy megkérdezzem, milyen arányban igyam a keveréket, vagy egyáltalán kell-e keverék belőle, így saját jogon eldöntöttem, hogy 1 kiskanál cicka+1 kiskanál palástot forrázok. Ittam délelőtt, és most este is.

Egy szó mint száz: visszaszámlálás elkezdődött, iszom szépen a teácskát, higgadtan állok a helyzethez és cserébe 3 héten belül meg fog jönni a rég nem látott „vendég” , beáll szép szabályosra, a tüszőcskék kitakarodnak a fészkeimből, és gurulyka beköltözik.

Holnap fél 5-re van időpontom Fehérvár egyik legjobb nevű nőgyógyászához. Mikor bejelentkeztem, mondtam az asszisztensnek, hogy rákszűrést szeretnék csináltatni, és egy komplett baba-előtti kivizsgálást.

Imádkozom, hogy minden rendben legyen. 

Bár nem hiszem, hogy olyan nagy olvasótáborunk lenne, de azért illik bemutatkozni, ugye?

A nevem Renáta, a nickem baboka, mert a férjem legtöbbször így hív. Márciusban töltöm majd a 27-et. Bár a végzettségem más jellegű, jelenleg a rendőrségen dolgozom, pénzügyi területen. Nem a szívem csücske ez a munka, de valamiből élni kell, és nem hiszek a véletlenekben sem...egy nagy szakmai törés után, másfél éve kerültem erre a helyre, azóta sem tudok máshova elhelyezkedni, pedig többször próbáltam. Egyszercsak meg fogja mutatni a sors, miért terelt errefelé.

Szeretek tortákat készíteni, legtöbbször fondant bevonattal, főzni, enni (ami látszik is), kirándulni és úgy amblokk a zenét. A zene az kell nagyon, valami általában szól a háttérben, bármit csinálok.

A férjem László, leginkább Bú-nak szólítom, mert olyan kis bárgyú volt a kapcsolatunk elején, mint egy boci. (aztán ez elmúlt, de a név maradt) Ő egy gyárban csoportvezetőként dolgozik, decemberben lesz 31 éves. Igazi pasi : imádja a focit, a hasát, nem tud egyszerre több dologra figyelni, és ha tv-t néz, akár meg is lehet műteni közben.

5 éve egy társkereső oldalon megismerkedtünk, találkoztunk, egymásba szerettünk, aztán 2 éve márciusban a szülinapomon megkérte a kezem, és tavaly augusztus 6-án összeházasodtunk. Röviden-tömören.

A hétvégék egy részét a szüleimnél töltjük 40 km-re egy kis faluban, ahol felnőttem, hét közben pedig a városban, a második emeleten. A dolgok úgy alakultak, hogy férjem szüleivel én abszolút nem tartom a kapcsolatot, ő pedig ritkán.

Nehézség, hogy a férjem lakásához járt a nagymamája is, aki igyekszik megkeseríteni a mindennapjainkat - de persze próbálunk tudomást sem venni róla.

Vannak itt is szövevényes, kesze-kusza családi kapcsolatok a háttérben, mint minden családban. De biztosak vagyunk benne, hogy erősek vagyunk, kitartunk egymás mellett, és a teljes boldogságunkhoz a lottóötösön kívül már csak Gurulyka hiányzik. Ja igen, hogy ő miért gurulyka? Férjem és az én testalkatom is enyhén szólva molett, így elég nagy a valószínűsége, hogy a babánk is „gurulni" fog.