Gyere baba, gyere! :-)

Miért van az, hogy ha az ember fizet magánrendelésre, hogy emberhez méltó orvosi elbánást kapjon, akkor a doki közömbösen viselkedik, lehurrog, és nemtörődöm – és ha elmész ugyanahhoz a dokihoz egy államilag finanszírozott TB-s rendelésre, akkor meg hirtelen ,mintha megváltozott volna, érdeklődő, ötletelő, kifejezetten kellemes személyiségként viselkedik???

Hát ezt biztos nem tudom megfejteni. Lényeg, hogy hét elején kértem időpontot a nőgyógyászhoz, előre számoltam, mikor lesz a ciklusom 12-14.napja, hogy megkukkerolja a tüszőket. Na mármost, tegnap túlóráztam – kilőve. Holnap jelenésem van az egyetemen – kilőve. Maradt a ma, csakhogy MA nincsen magánrendelés, de az asszisztense kedvesen elirányított, hogy menjek nyugodtan a Család-és Nővédelmi Központba, mert délután ott elérhető az orvos. Na, lelkiekben felkészültem, hogy tele lesz kisebbséggel, akik majd ott vitatják meg, Rodrigó vagy Bekkem legyen-e a gyerek neve. Ehhez képest, rendezett, kulturált környezet, tágas váró, kispocis/nagypocis anyukák, elvétve 1-1 idősebb hölgy. Még az adatfelvevők is rendesek voltak. Gondoltam, ezt az optimális helyzetet semmi sem szakítja meg…

Ahogy beléptem, láttam a doki arcán a döbbenetet, gondolhatta:”ez eddig nekem pénzt hozott, most meg idejön egy ingyenes rendelésre???” Aztán miután közöltem, hogy MA van az a nap, vetkőzhettem és vizsgált is. „Sajnos nem érett meg egy tüsző sem.” Az első Clostylbegyt-es stimulációm tehát sikertelen…

Az orvos utasítása szerint a következő ciklusom 2.napjától napi 2-re emeljük a gyógyszer adagját és meglátjuk. Ezzel egyébként napi 3-ig lehet elmenni, de inkább előtérbe helyezte a drillingezős műtétet (ismét) és az átjárhatósági vizsgálatot. Bú eredményei teljesen rendben vannak szerinte is.

Ha március elejéig nem lesz spontán vérzés, megint Norcoluttal hozzuk meg. Mondtam még, hogy kb.2 hete mintha stagnálna a súlyom, szerinte valószínűleg a diéta ennyire volt elég, és többet kellene mozognom, hogy az energiafelhasználás növelésével kényszerítsük a testemet a további fogyásra.

Meglepődtem, most kifejezetten normális volt. Szóval innentől kezdve, ha csak egy recept kell, vagy valamit meg akarok kérdezni, akkor simán ide fogok menni, és nem adok ki rá egy rahedli pénzt, „konzultáció” címén.

Bú azt mondja, nem szabad elcsüggedni, mert az befolyásol. Csinálni kell, amit az orvos mond és sikerülni fog. Egyfelől jó, hogy próbálja önteni belém a lelket, másfelől meg…nem ő futkos orvoshoz, nem őt turkálják folyton az ultrahanggal, nem neki kell szedni a gyógyszereket…örülök, hogy vele legalább nincs baj, csak az éremnek itt is két oldala van.

Amiben biztos vagyok, hogy EL AKAROM KERÜLNI A MŰTÉTET. Szeretném, ha anélkül meg lehetne oldani a problémát. Most kutatok olyan teák, kapszulák után, amik serkentik a tüszőérést. Inkább, mint a műtét.

Azért hoztam fotót is, ezt szombaton fotóztam, megvan a mínusz 15 kiló!

Az egyik szemem sír egy kicsit, a másik nevet, nagyon.

Zsuzska mondta múlt héten, hogy megint késik neki, tuti megint tréfál vele a szervezete.

Aztán ma reggel, mikor odasúgta „négyszemközt akarok mondani valamit”, már tudtam.

Kétcsíkos tesztet csinált. Kétszer. Rögtön megöleltem, majdnem elbőgtem magam, úgy örültem. A héten megy dokihoz is, de egyelőre nem mondja meg senkinek. Nagyon nagy megtiszteltetés ez nekem, hogy a férje után én vagyok az első, akinek mondta.

Aztán, milyen gyarló az ember ugye, egy másik ok miatt is kedvem lett volna sírni, az pedig az „irigység”. Macskakörmözöm, mert tudom, hogy ez nem gonosz irigység, sőt, hát annyira boldog vagyok, végre olyan családba és házasságba érkezik a baba, ahol várják nagyon, ahol minden szál el van varrva, nincsenek nyitott kérdések, tervezett gyerek és sok aggódás, várakozás áll mögötte. Igazán nagyon megérdemlik a boldogságot.

És az önző énem előlép: de nekem mikor lesz már? Mennyit kell még várnom? Sikerül egyáltalán? Lehet, bele is fáradok, mire lenne végre? De a legfőbb kérdés: rossz vagyok, gonosz vagyok, amiért van bennem egy kis tüske is az öröm mellett? Vagy csak azért reagálok így, mert közvetlen közelemben van a kismama? Vagy mert friss az élmény, kell egy kis idő? Mert úgy gondoltam, majd együtt fogunk babázgatni, erre neki már sikerült? Undoknak, szemétnek érzem magam, hogy egyáltalán egy pillanatra is megfordult bennem az irigység.

Az a kétcsíkos teszt…mint egy óperencián túli álom, amit csak 100 sárkány  leküzdésével lehet elérni…a sokszor hallott terhességi mellfájdalom…a legáhítottabb cél.

Kusza a fejem, remélem kitisztul. Semmiképp nem akarom megbántani Zs-t, ő annyira jó ember, sosem érdemelné meg.

A jó Isten adjon kitűnő egészséget és erőt a babának és mamának is!

Ui: nyáron Mátraverebélyen, a szent kegyhelynél imádkoztam: Bözsiért, Zsuzskáért és magunkért, babát kívántam. Mostmár én jönnék a sorban…

első.

A Norcolut kúra meghozta gyümölcsét - bár tegnap kételkedtem, egyáltalán meghozza-e a mikulást, de ma itt van, teljes pompájában, nekem.

Így holnap lesz az új ciklusom második napja, kezdem a Clostyl kúrát. 

Egyébként 3 napja hallal álmodtam, ami köztudottan (nálunk legalábbis) szaporulatot jelent, tegnap éjjel pedig konkrétan megszültem Hédi babát.

Az utóbbi időszak egyik legjobb befektetésének az bizonyult, hogy elmentem csütörtökön endokrinológushoz. Igaz, nem keveset hagytam ott, főleg, mivel Bú vizsgálatát is megcsinálták, de majd visszaigényeljük egészségpénztártól.

A LifeCentrum, nagyon színvonalas, már-már csicsás hely, és elég drága is, cserébe viszont nagyon kedves mindenki, asszisztenstől az orvosig.

Bú a katonavizsgálaton sikeresen átment, legalább vele nincs gond, juhéj.

Az endo dokinéni egy idősebb hölgy, olyan szépen ékesen beszélt, hogy öröm lett volna akkor is hallgatni, ha a nukleáris erőkről tart kiselőadást, mert akármennyire nem érdekel, tőle még ezt is szívesen hallgatnám. Végre valaki megdicsért a fogyás miatt, majdnem sírva fakadtam, olyan jól esett. Tetszett, hogy nem rakott ki 10 perc alatt, hanem alaposan megvizsgált, meghallgatott, megmért, elmagyarázott dolgokat, amik összefüggését eddig nem értettem, pedig utánanyomoztam pár dolognak az utóbbi időben. Megtudtam, hogy az inzulin, amit a szervezetem nem tud hova rakni, a petefészkeimre rakódik le, képez ezáltal egy burkot, ami megakadályozza, hogy a tüszők kitörjenek, hiszen le van zárva az út. Aztán ott a várakozásuk alatt átváltoznak cisztává, mivel nem tudnak se kijutni, se felszívódni. Hát így történik ez…

Dokinéni szerint a legfőbb teendő most a türelem. Egy ciprusi kollegája azt mesélte, hogy náluk fél évig a kezelés semmi másból nem áll, csak diétából. Nem adnak semmilyen gyógyszert. Hm, hát akkor járjuk ezt az utat. Persze a Metformint továbbra is szedem, és csak akkor szükséges adagot emelni, ha megállna a fogyás.

Egyébként ma van az utolsó Norcolutos napom, 1-2 nap múlva várható a vérzés. Aztán indul a Clostyl-kúra!  

Ha nem lenne aktuálisan elég bajom és nyűgöm, hát keresek magamnak.

Rákerestem a "drillingezés" beavatkozásra, amit lehetőségképpen felvetett a nődoki, hogy kiégesse a cisztáimat. 

Ezt találtam:

http://www.nemesekteherbe.hu/tartalom/Nogyogyaszati_betegsegek_a_meddoseg_hattereben/Cisztak_muteti_felvetelei 

Ez az a nap, amikor kedves férjem eltörte a bal bokáját…végülis, így egész könnyen megoldjuk az 5 szexmentes napot…

Kedves olvasóközönségem! Aktuális kiakadásomat olvashatjátok alább...bocsánat, hosszú.

Szóval, tegnap, felkészülve az összes kérdésemmel, nagy önbizalommal a fogyás és minden ajánlott dolog betartása miatt, elmentem a nőgyógyászhoz.

Ami engem borzasztóan zavar, az az, hogy minden egyes alkalommal azzal a kérdéssel kezdi:”Renáta…mennyire cél a teherbeesés?” És én mindig elmondom neki, hogy a LEGNAGYOBB. Mintha, 1-1 konzultáció között teljesen elfelejtene…

Vagy 20 percet bent voltam nála, annyi kérdésem volt.

- A Metet nem tudtam kezdetektől a felírt dózisban szedni, mert rosszul voltam tőle, de utánajártam és kiderült, hogy fel kellett volna építeni.

Válasz közönyösen: „Nagyon ritkán fordul elő rosszullét ilyen kis dózistól.” – Mivel láttam, hogy nem partner és felesleges erőltetnem, kérdőre vonnom, miért nem mondta, hagytam, csak annyit kérdeztem, emeljünk-e adagot, de nem kell.

- Érdemes lenne szednem a barátcserje kapszulát a peteérés elősegítése érdekében?

„Áhhh! Az felesleges. Nekem nem volt vele még jó tapasztalatom.”

- És esetleg ovulációs teszttel nézni?

„Áááááh, semmi értelme nincsen, csak kifizeti a sok pénzt érte. De hát Renáta….maga tudja….” nemtudombazdmegazértkérdezem

- Érdemes lenne-e elmennem endokrinológushoz is?

Hülyének lettem nézve, és magyarázta: „Renáta….én úgy hiszem, már említettem magának, hogy ez nem csak nőgyógyászati betegség, hanem belgyógyászati is. Az egy másik vonal. Én annyit tudok tenni a terhességéért, hogy ezen a területen rendben legyen. Az egy másik vonal….” – és szorgalmasan tárogatott. Az agyamat majd’ eldobtam!

- Akkor most mi a következő lépés?

„Volt spontán vérzés?”

- Nem volt a Norcolut óta, ami 70 napja volt…

„Meg kellene nézni a méhnyálkahártyát, várható-e spontán vérzés, ha nem, akkor megint Norcolut, majd utána Clostibegyt kúra, ami serkenti a peteérést. De ennek csak akkor van értelme, ha utána visszajön kontrollra.”

- Jó, akkor nézzük a nyálkahártyát most?

„Hát…..Renáta!” – megint tárogat, tűréshatáromon voltam. Felpattantam, elmentem a vetkőzőbe, és hüvelyultrahang. Esküszöm, úgy láttam, kevesebb cisztám van!

- Az lehet, hogy kevesebb a ciszta?

„Ááááááááá! Hát nézze meg…ez tele van, ez is tele van, méhkaptár-alakzatban helyezkednek el, áááá, ez itt végig, ez mind-mind az!!!” – oké, jól van, nyugalom, csak ne rúgd szájba, csak ne rúgd szájba….

„Egyébként a nyálkahártyája 5 mm-es, ami nagyon vékony, a vérzéshez legalább 8-10 mm kell. Norcolut.”

Öltözés után újravettük a menetrendet: Norcolut, a vérzés 2.napjától 5 napon át napi 1 Closti, és a 12-14.ciklusnapon kontroll. Erőteljesen hangsúlyozta, hogy „fogyás, fogyás, fogyás”.

- A múltkori alkalom óta fogytam 12 kilót.

„Hát…Renáta….” – tárogat. Köszi a dicséretet….

Meg kell nézni Bú termését is, majd jövő csütörtökön viszünk mintát a Life Centrumba, ott tudják ezt a spermavizsgálatot megcsinálni, és oda jelentkeztem be endokrinológushoz is. (Zs is oda jár, és nagyon dicsérte a doktornőt)

Összegezve a dolgokat, egyre nagyobbakat csalódok ebben a dokiban. Egyre pénz-szagúbb a dolog…számolhatott volna 5000-et (konzultáció 2000, 2 receptírás 2000, egyéb kiegészítő UH 1000) de ehelyett az ’Ultrahangos vizsgálat’ néven futó szolgáltatását számolta, ami 7000 Ft. Ügyes húzás. Hozzáteszem, a Met-et fel sem írta, mint utóbb kiderült, azért, mert azt a háziorvos is felírhatja.

Magyarázott még valami vérvételről, amire a szabályozás idéntől megváltozott és csak évi 4 alkalommal lehet csináltatni, és megmutatja az elmúlt 3 hónap vércukoreredményeit.

Unottan beszélt, mint akit nem is érdekel amit mondok vagy kérdezek. (jó, a kérdéseimre rendesen válaszolt) Folyton tárogatott, mintha magamnak kéne magamat diagnosztizálni, meggyógyítani, és mindent. Kár, hogy receptet nem írhatok fel magamnak…egy pozitív szava nem volt. Nem azt akarom, hogy hazudjon és csekély esélyekkel is kecsegtessen, de azt azért elvárom, hogy ha már ott hagyok nála egy rakat pénzt, normális hangnemben beszéljen velem, ne lenézően, mintha egy 2 évesnek gagyogna…egy fórumtárs szerint ki kellene zárnom az érzéseimet a dologból, tárgyilagosnak lenni. Ő pont félreértett, nem kell nekem, hogy megsimogassa a fejem, hogy ’jól van kislány, ügyesen fogysz, csak így tovább, fel ne add, nagyon jóóó’, nem tanárom, nem rokonom. De én az ő helyében odaböktem volna egy elismerő félmondatot.

Mikor mondtam neki, hogy mindent jegyzek naptárba:fogyókúrát, Met-adagot, vérzésmentes napok számát, akkor egyenesen szemberöhögött.

Másik dokihoz menni? Nem tudom…elölről kezdeni a magyarázást, elölről csinálni a vizsgálatokat, ő meg már úgy ahogy képben van…ezt a kört végigcsinálom vele, de ha tartja ezt a hangnemet, biztos, hogy megkérdezem, ugyan mi baja velem.

Számításaim szerint minimum 1 hónap, mire megyek hozzá, addigra érek a gyógyszeres kezelések végére. Remélem jó hírekkel mehetünk majd…spermák rendben, és biztos az endodoki is ír majd valami gyógyszert nekem.

Na, hát én remekül elhatároztam, hogy hőgörbézek, csak a helyzet az, hogy az analóg hőmérőnk megadta magát, megtört benne a higany…gondoltam ééén, hogy akkor majd a Búúú elmegy a gyógyszertárba és vesz.

Aztán nem. Mert a gyógyszerész közölte, hogy évekkel ezelőtt betiltották a higany veszélyessége miatt…csak digitális van, vagy higany nélküli analóg, ami viszont össze-vissza mér és 2000 Ft, szerintem elég drága.

Kölcsön kérni nem fogok, és mivel elvileg működnie kell digivel is ( a ciklus.hu szerint), holnap veszek egyet, és aztán mérem, ha esik, ha fúj.

Egyébként dec.31-én délután hunytunk még egyet, és olyan álomból ébredtem, hogy húúú…álmomban rózsaszín (!!!) muffint sütöttem, de volt babám, és annyira lefáradtam tőle, hogy 2 sütés közt elaludtam. Mikor felriadtam, gyorsan letettem a kis gurulyt, betettem a következő adagot a sütőbe. Az ölemben volt, puha és jóillatú, és az egész annyira valóságos volt, hogy szinte éreztem, ahogy fogom. Hát ilyen álommal szép igazán megnyitni egy új évet!

Tehát sikerült elérnem a második körben kitűzött fogyókúrás célt: a diétám 2. hónapjának fordulójára megvan a mínusz tízedik (!!!) kiló!

Igaz, voltam kevesebb is ebben az etapban, de közbejött a karácsony, amikor azért – nem fogok hazudni – lecsúszott egy kis ez-egy kis az…de visszatértem a 2 napi lazaságból, és magam is elájulok attól, hogy soha nem csináltam még ilyen lelkiismeretesen egy fogyókúrát sem. (sőt, talán semmit sem?)

Jó, hogy van mérleg és ezáltal azonnali visszacsatolás. (a babánál meg ki tudja, mikor… )

Zs tegnap odasúgta, hogy már több, mint egy hete késik neki, pedig órát lehet igazítani az ő havijához. És puffad a hasa alja. És sose volt még ilyen.

Este csinált tesztet, de negatív lett, mondtam ne csüggedjen el, csináljon 3-4 nap múlva újra. Jaj Istenem, annyira jó helyre menne az a baba, annyira megérdemlik, annyira drukkolok…

Szimi rámírt, hogy azt álmodta, kismama vagyok…a durva az, hogy én is ezt álmodtam, igaz én elvetéltem álmomban, de vér és minden csúnyaság nélkül. Csak álltam és közöltem a tényt, hogy elvetéltem. Hmm. De nem szívet melengető érzés, mikor ugyanazon éjszakán, (majdnem) ugyanazt álmodod egy (majdnem) hasonló sorstárssal? De az! Bár próféta lenne, és valóra válna hamarosan az álmunk.

Egyébként ma töltöm a Norcolut óta eltelt 60.vérzésmentes napomat. Néha mintha éreznék lent ezt-azt, de csak nem akar megjönni a francba. De várok, várok, csinálom a diétát, és januárban visszamegyek a dokihoz.

Ja, és Szimi tanácsára regisztrálok a ciklus.hu-ra görbét. Hátha…