Én: -„Bucikaaa, gondolkodtál máááár??”

Ő: - „Hátőő, min?”

Én: -„Hát tudoood…jön a Mikulááás meg a Jézuskaa…mit szeretnél, vagy mire van szükséged, amit ajándékba oda tudnék neked adni?”

Ő: -„Babát. De nem játékit. Igazit. Már csak ez hiányzik….”  Mély hallgatás.

Én: - „Tudod, hogy az nem olyan egyszerű nekünk. Azon vagyok, vagyunk. Jövőre megkapod.”

Ő: -„Akkor jó. Babát. Igazit.” És mosolyog. És imádom.