HTML

Gyere baba, gyere! :-)

Friss topikok

  • oolilla: Szia! Te is tudod, hogy régóta olvasom a blogodat, már az eleje óta, szeretlek olvasni. Nemtudom,o... (2015.01.20. 12:23) Évvég-évkezdet
  • 00lila: Jocim is szenvedett már el hasonló/nagyobb sérüléseket. Hiába figyel az ember 0-24 a gyermekére, b... (2014.10.20. 00:27) Az első...
  • *baboka*: @00lila: Szia nagylány!:) Remélem jól vagytok a manóddal együtt! :) (2014.08.28. 10:53) Nyügi babám
  • *baboka*: Örülök, hogy velem maradsz ;) (2014.05.24. 11:07) 6 hetes kontroll babának és anyának
  • baboka: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek! :) (2014.05.20. 09:11) A kétágyas, a csecsemősök és egyáltalán

Ma 4 hetes

2014.04.30. 21:34 *baboka*

És úristen, hogy már 1 hónapos! Mintha most toltak volna ki a műtőből, mintha most láttam volna meg először...hű, de másmilyen már! Nemcsak ő, minden!
Ahogy egy darab könyvet nem olvastam a gyereknevelésről, úgy próbáltam kiszűrni a sok ostobaság közül azokat a tanácsokat, amiket magam is jónak gondoltam.
Az egyik legjobb ezekből Katáé, az összebújva alvás. Ezt 2 hétig folyamatosan gyakoroltuk, aztán az én dolgaim miatt (főzés, vasalás,stb) egyre kevesebb teret kap, pedig olyan jóóó...ölelni a kis pihepuha testet, összepuszilgatni, míg még engedi.
A kozmetikusom azt mondta, tartsam szigorú pórázon, mint egy kutyát. Vagyis percre pontos napirend kell. Hát, ez kimaradt nekünk...
Általában éjszaka 2-3 között kel egy szopira, aztán utána 6 körül. Utána délelőtt még szokott egyet aludni, de pár napja annyi is, tegnap pl. délelőtt 11-től este 8-ig egyhuzamban fenn volt, a séta közben is vagy szundít egy rövidet vagy csak laposakat pislog, de9 és 10  között azért bealszik.
Ami a legnagyobb szívügyem és legkevésbé akarok engedni belőle, az a szoptatás. Hála az égnek, nem fáj sem a töltődés, sem ahogy szopizik. Én kifejezetten szeretem szoptatni a gyerekemet. Vannak nagyon jó napok, mikor étkezésenként 80 ml-ket eszik, és vannak rosszabbak, mint pl.ma, hogy rengetegszer kéri magát cicire, de 10 percnél többet nem szopik, mérni lehetetlen, mert 2 kaja közt sír és örülök, hogy mielőbb mellre kerül, a legfurább pedig, hogy 2-3 napja kifejezetten üvölt a bal mellem láttán is, hát ha még azt kínálom fel neki! Csak félálomban fogadja el, nem értem miért...félek, hogy a jobb cici nem fogja bírni az egyre növekvő igényeket, a balban meg elapad vagy bent ragad a tej, ha nem szívja ki rendesen.
A legnagyobb mumus pedig, hogy elválasztja magát és tápos lesz. 3 napja is és ma is csak úgy volt hajlandó abbahagyni a sírást, hogy adtam neki egy kis tápot. 60 ml körül csináltam, de csak 40-et ivott, de még kérte a cicit is életem.
Tudom, hogy van tejem. Azt nem tudom, hogy ilyen helyzetekben mi a teendő, hogy szoptathassam is még pár hónapot.

A hasfájás miatt elég sokat szenved szegény... (és mi is....) tekeri magát, húzkodja fel a lábait és persze sír...sokszor annyira, hogy már bereked. Kipróbáltam sokmindent:kaja közben 10 percenként böfiztetés, tornáztatás, has simogatás, raktam meleg pelenkát is már a pocakjára, és persze kap gyógyszert. Az Infacol-lal kezdtük a pályafutásunkat, és úgy tűnik, maradunk is annál. Annyira belelkesültem az Aloe Activator jótékony hatása hallatán, hogy egy komolyabb görcs után megrendeltem, és ahogy meghozta a futár, már adagoltam is szegényemnek...1 napig. Az első fél nap még rendben volt, sőt, jó sokat pukizott tőle. Aztán magából kifordulva visított a fájdalomtól...úgyhogy visszatértünk az Infacol-ra. Így is van sírás és fájás, de közel sem annyi, mint abban a fél napban.
Kakira mostmár kb.4-5-6 naponta számíthatunk, pisis pelus napi 4-5 db van.

Les, pislog, csücsörít és néha van egy röpke mosoly is. Ja, és imád fürdeni. Biztos a termálok állandó vendége lesz, mert az átlagnál melegebb vízben érzi jól magát - nyilván nem égetjük el a gyereket, de pár fok még arra is jó, hogy tovább tud vízben lenni és a pocakot is nyugtatja. (nem, nincs vízhőmérőnk, és nem is könyökkel mérjük be)

Imádás van. És ahhoz képest, hogy az is kérdéses volt még 2-3 hete, túlélem-e ezt a kalandot, már hozom-viszem, rakom-tolom a gyereket, úgyhogy van élet a császár után.

Szólj hozzá!

Címkék: itthon baba

Az első napok itthon

2014.04.18. 09:10 *baboka*

És tényleg úgy van, hogy meg kell ismernünk egymást. Nekem a babát, babának apát, sőt, még apának és anyának is egymást! Egy teljesen más szögből.
A tejci hozzánk 39 fokos lázzal érkezett a második itthon töltött napon:meleg cicifürdő, másfél liter laktoherb tea, és sok-sok ima, hogy a fájdalom múljon, a tej maradjon. Bejött. (kopp-kopp) Itt jegyezném meg, hogy a random vásárolt kézi mellszívó valóban lókukit sem ér, a gyerek szívóerejéhez képest nulla és egy csomó idő elmegy vele. Ha fejés, akkor kézzel.
A szopi az rapszodikus: van, hogy másfél óránként kéri, és van, hogy alszik egyhuzamba 3-4 órát és csak utána kap. Mindenki mást mond:ébresszem 3 óránként, igény szerint szoptassam. Utóbbi mellett döntöttem. Már másfél hete nem kapott egy gramm tápot sem, és majdnem elértük a születési súlyt, úgyhogy gyorsan meg is veregetem a vállamat.
A napirend az még nem nagyon megy, egy fix dolog van, az éjszakai egyszeri (kopp-kopp) kelés. Olyankor kaja, kis ölbebabázás és visszaalvás. - Na igen, sokszor nem a kiságyban, hanem mellettem a nagyban...
És így dőlnek meg az előre felállított tervek, pl. hogy csakis a kiságyban alhat, mert nem szoktatjuk magunk közé. Na de őszintén, ki az aki meg bírja állni, hogy ne érezze a kis csöpp testét, szuszogását, azt a semmi máshoz nem hasonlítható babaillatot? Én nem.
Van, hogy annyira jól elvan, hogy mellette rakott krumplit tudok sütni meg kivasalok 3 halom friss mosást, és van hogy nem tudok elszabadulni mellőle egy minutumra sem, mert sír...biztos van baba, aki többet sír nála, de nekem ez a párszor 10 perces sírás is megszakítja a szívemet. Fáj a pocak, fúj a szél...kapja életem az Infacolt, hogy enyhítsem valamennyire a görcseit, és biztos hogy valamit hat is, de nem 100%-os. Szimi javasolta az Aloe-s Activatort, hamarosan beszerzünk egyet.
És az ember a saját igényeit háttérbe szorítja, mert a gyerekének akar mindent megteremteni, amivel szebb és jobb lehet az élete...
Matyi - igen, tudom, hogy az a Mátyás becézése és az én gyerekem Máté, de akkorisnekemszabaaad - egyébként elfogultság nélkül (hahaha) nagyon értelmes baba, és úgy gondolom, hogy helyes volt az a 03.19-i terminus, mert nem 2 hetesnél szokásos dolgokat csinál, hanem igencsak az 1 hónaposok kategóriáját súrolja. Igenis lát, élénken követi a tárgyakat a szemével, az első 1-2 napban még elvolt ahova lerakta az ember, de már tekereg, forgatja és emeli a fejét (nem kicsit!), és szórakoztatni kell, beszélni hozzá, mutogatni neki, játszani vele.

És ránézek, és ilyenkor olyan öröm és elégedettség tölt el, hogy vállalnám a fájdalmat, a kiszolgáltatottságot, az egész tortúrát százszor is újra.

Szeretném itt is megköszönni mindenkinek,aki drukkolt, bíztatott akár gondolatban is, és bizony a kórházi napok alatt különösen jól jött a törődés:Zsuzska, Ági, Szimi, Zsóka, Zsuzsi!

Szólj hozzá!

Címkék: itthon baba

A kétágyas, a csecsemősök és egyáltalán

2014.04.15. 11:18 *baboka*

A műtét másnapján átkerültem egy kétágyas szobába a gyermekágyas részlegen. A bébi végig velem lehetett a kis gurulós kocsinak hála. Tulajdonképpen ez a kétágyas volt az egyetlen említésre méltó dolog, amit a szülésznő intézett nekünk, ezt is csak egy éjszaka erejéig élvezhettem, mert berakta mellém a simánszült páciensét, akihez 2 óránként bejött érdeklődni hogyléte felől. Én nem azt mondom, természetes szülések közt is van biztos eltérés, de amit én láttam, hogy anyuka 2 órával szülés után törökülésben szoptat,  falja a rántotthúst, önállóan zuhanyzik, szalad 2 kört megmutatni a rokonságnak a babát...szóval, más. Aki tud, szüljön természetes úton, én azt mondom.
A csecsemősök alapvetően letojnak mindent, gépiesen teszik a dolguk, ha kérdésünk volt, segítség kellett, alap hogy bonbonról vagy Milka csokiról indultunk...mert a legborzasztóbb, mikor sír, üvölt a gyereked, tejed még nincs, a gyerek visszafogyott 40 dekát és senki nem ad neki pótlást, mert "bababarát kórház" akarunk lenni és csakis az anyatejes táplálást támogatjuk... papa egy kis pénzt, mi meg bonbont nyomattunk, mire végre kapott némi tápot szegény. Én meg nyüstöltem naphosszat a melleimet, ha már megszülni nem tudtam normálisan szegényt, akkor szoptatni tudjam. A védőnő, 2-3 különböző csecsemős, mind próbálkozott segíteni a lefizetések után, de csak azt kaptam, hogy "rossz a gyerek szopástechnikája" meg hogy "ezek a mellbimbók nem szoptatásra valók" és hogy "ilyen lapos mellekből hogy is jönne tej?".
Na és akkor éreztem, hogy elég a kórházból, igaz, hogy a császár után ottbent is minden újabb nap jobb kicsivel, de iszonyatosan vágytam már haza! Vasárnap jöhettünk, még egy rutinvizsgálatot megejtett a bébin a doktor bácsi, előírta a tornáztatást, mert szegénynek kicsi volt a pocakban a hely és a lábfejei kicsit félrecsapódtak, írt fel tápszert meg nekem a trombózis elleni injekciót, és vééégre kiléptünk a kapukon. Először együtt, hárman.
 
Menetkészen :)
 
Matyi végigaludta az utat, (én meg minden zökkenőnél végigsziszegtem) és már a szobájában nyitotta ki a szép kék szemeit. Az első 2 itthoni napon kapott valamennyi tápszert, de azóta - egy hete már - csak anyatejes. És ennek annyira örülök! Volt itt minden:39 fokos tejláz, forró vizes mellzuhany, kőszikla cicik, rohanás mellszívóért (ami egyébként lópikulát nem ér tényleg, a gyereknél jobb szívóerő nincs!), iszom a laktoherbet, meg mellette vagy 3 liter vizet, igyekszem a kajálásokat is figyelni, hogy mit lehet és mit nem, mert ez a szoptatás tényleg egy nagyon szép dolog.(meg persze hasznos,stb)

4 komment

Címkék: szülés kórház szoptatás orvos baba szülésznő

Az őrzőben és ami utána jött

2014.04.15. 11:15 *baboka*

Az este és éjszaka folyamán sorra kerültek be mellém a műtött anyukák. Annyi szerencsém volt, hogy ahogy a lábaimba tért vissza az élet, próbálkoztam jobbra és balra fordulni. Az első 2-3 próbálkozás oldalanként háromnegyed órába telt körülbelül, iszonyatos fájdalmak közepette. Mikor már 20 percre lecsökkentettem, na akkor éreztem királynak magam. Ezzel a gyakorlatozással telt az éjszaka. Meg azzal, hogy az egyik nővér rendszeresen jött be és itatott. A katéteres zacskó úgy telt meg, hogy észre se vettem... És eljött a hajnali 5 óra. Felkelni, zuhanyra fel! A nővérke kedves volt, próbált segíteni a felkelésben, de igazából ez egy olyan dolog, hogy akkoris az embernek magának kell megoldania, ha hárman állnak is az ágya mellett. Felkeltem, görnyedve mint a rőzsehordó, a sebem égett mintha perzselték volna, egy gyors üvöltés, és megcéloztuk a zuhanyt. Röpke pillantás az ágyamra - túlzás nélkül, vérfürdőben úszott, pedig kb 10 centi vastagra hajtott műtős lepedő volt alám rakva, a félméteres  bucivastag betétről a lábam közt nem is szólva...A másik nővér lefürdetett, úgy mosta a fenekemet meg az egész mindenséget, mint egy húsüzemben tisztítják a különféle húsokat. Visszakerülve az ágyamba, katéter eltávolítás közben, már azon szomorkodtam, hogy mennyire utálatos ez a kiszolgáltatott helyzet, hogy tényleg csak levegőt venni tudok magamtól, és hogy mekkora egy dög a szülésznőnk, hogy egyetlen egyszer nézett rám az őrzőben, akkor is annyit mondott:"Renike, másnap már nem illik ám fájdalomcsillapítót kérni!!!" Én meg illetlen voltam, mert még a negyediken is kértem, mivel kurvára fájt!
Az őrzősöknek is megvolt a maguk sztorija...az egyik egy focistafeleség, akinek az első babája ment természetes szüléssel, most a második császár lett. Aztán a belső ember, a sebészeten dolgozó fiatal lány, akinek 32 hetes korababája lett 1800 gramm körül. És a legutóbb közénk kerülő, egy teljesen átlagos nő, anya, akinek ráadásul trombózis is lett a lábában, és mielőtt átköltöztettek a gyermekágyra, volt "szerencsém" hallani, milyen lenézően és embertelenül beszélt vele a drága szülésznőnk. Hogy a 70 éves nénik a sokkal komolyabb műtétek után csak úgy felpattannak az ágyból, maga meg itt hisztizik, hogy fáj! Felháborító!

Szólj hozzá!

Címkék: szülés kórház orvos baba szülésznő

04.02. a Születés napja

2014.04.15. 11:14 *baboka*

1-jén éjjel fél 12-kor vittek a szülőszobára. Felhelyeztek egy Prostin nevű gyógyszert, ami a méhszáj érleléséért, tágulásáért felel. Alaposan utánaolvastam a neten, elég biztatónak tűnt...viszont az éjszaka borzasztó volt! A szomszéd szobában szültek, a nő állatias módon üvöltött, trágárul, fesztelenül, annyira nagyon, hogy már én sírtam. Ctg-re voltam kötve, vicc kategóriába sorolható 5-10-es "fájásokkal". Próbáltam aludni valamennyit, hogy ha eljön az idő, legyen erőm. 5 körül kaptam egy hashajtó kúpot, és fél 7-kor érkezett meg apa a szülésznővel. 7 órakor jött az ügyeletes doktornő (ugyanaz, aki miatt felvettek az osztályra..) és elcsípte a magzatburkot. Érdekes mód, ezúttal 1 ujjnyira diagnosztizált, vagyis a Prostin nem segített semmit. Magzatvíz nem sok csordogált, a babó feje eldugaszolta a kijáratot. 7:15-kor bekötötték az oxitocint, ami elég gyorsan elkezdte hozni a fájásokat, és kb. másfél óra után a szülésznő félelme, hogy a baba nem fogja bírni a terhelést, elszállt. Gyönyörű, rendszerezett fájásaim kezdtek lenni, a 120-as skálán 90-110 között mozogtak. Egyszer voltam zuhanyozni is. Dél körül kizavartak a szülőszobáról, merthogy jönne valaki aki tényleg szül már, valami őrültek háza volt aznap, született vagy 12 baba biztos. Itt a szülésznőnk, hát hogyismondjam, ezer fordulatot vett, teljesen tárgyilagos, szinte már kapkodósba ment át. A vajúdóba mentünk, ahol volt még 2 kismama rajtam kívül, így oda Bú nem jöhetett. Mikor éppen nem aludtam be 2 fájás között, kérdeztem a szülésznőt, hogy apa hol van, mi van vele, tudja-e hogy állunk? A válasz mindig annyi volt:elvan az apaöltözőben. Egyszer beadott egy méhlazító injekciót is, aztán fél órán belül megvizsgáltak ketten is, de semmi tágulás nem történt. Szülésznő jött, látott és közölt:kb.fél óra múlva meg fognak műteni. Eltörött a mécses, féltem és sírva könyörögtem, hogy szóljon a férjemnek, hogy tudjon róla, de ő ehelyett bájcsevegni és törődni kezdett a többi vajúdóval, olyan tippeket adott nekik, amiket nekem sose mondott, leszedte rólam az oxitocint,akkor már azért sírtam, mert ugyanúgy jöttek a fájások, de tudtam, hogy értelmetlenül...mondtam, hogy én azonnal megkeresem a férjem, le se tojta. Élő hullaként rontottam az apaöltözőbe, mondtam a híreket, persze Bú SEMMIRŐL nem tudott, ez az idióta pics@ egyetlen egyszer se ment be hozzá 3 óra alatt! Alig habogtam el, hogy császár, a nő már jött is értem, vissza a vajúdóba, katétert föl, majd jól lehordott, hogy "azt mondtad nem kell borotválni, most állhatok neki!!!" - bocsánat, előző este borotválkoztam, lehet hogy egy félhordónyi hassal kimaradt egy-két helyen, de nem lehetett olyan vészes. Tépte, húzta a borotvát rajtam, mint ahogy egy üzemben kopasztják a tyúkokat...érzéketlenül, gyorsan, menni kell, termelés van. Műtőbe indulás előtt még odabökte, hogy "én ezt reggel 7-kor borítékoltam, hogy műtét lesz mert nem bírod megszülni!" Sokkot kaptam, csak két dolgot akartam, a férjem és a gyerekem. Utoljára megkértem még, hogy szóljon apának, hogy jöjjön a műtőbe!
Saját lábon bementem a műtőbe, felültem az ágyra, domborítottam a hátam remegve sírva, hogy beadhassák a gerincérzéstelenítést...én, aki eddigi 28 éve alatt kórházban csak látogatni járt...a műtősnő kérdezte:"mi a baj?miért sír?ne féljen!" Féltem, mert kezdett hatni a zsibbasztó és Bú még mindig nem volt sehol. Mondtam, hogy hívják már be, és utána ott is volt a fejemnél. Tehát a szülésznő nem szólt neki...Simogatta a homlokom és biztatott, hogy ne sírjak, nem sokára láthatjuk a babát. Nem éreztem semmit, csak csendben féltem, mert az az orvos műtött, aki a kacsát is elbaltázva tolta fel, háziorvos volt Venezuelában, itt meg nőgyógyászati műtéteket csinál. Igaz, nem volt egyedül, az egyik főorvos is mellette volt. Amennyire láttam a paravántól, rázkódott az egész testem, éreztem egy nagy nyomást, és felmutatták a kis csúcsfejűmet. A buksija tetején tiszta vér volt, és nagyon sírt. 16:03. Első pillantás - bevésődés.
Apa ment a babával fürdetésre, elvágta a köldökzsinórt, fényképezett. Engem meg elkezdtek összerakni. Addigra már annyira kimerültem, hogy néha bealudtam, egyszer arra lettem figyelmes, hogy nagy sürgés-forgás van körülöttem, iszonyatos hányinger, és 3-man kérdezgetik, jól vagyok-e. Akkor még nem tudtam, miért...
Az első közös képünk :) Ahányszor megnézem, elbőgöm magam :)
Átraktak a nagykerekes tolható ágyra, ki a műtőből. Mátét odatartotta a műtőslány a fejemhez, az első közös fotónk. A szülésznő is ott alkalmatlankodott, erőltette, hogy csinál hármunkról képet, közben persze tolta a rizsát, hogy : "nézd, én mindent megtettem amit lehetett, megadtam mindent, ami a természetes szüléshez kell, de meg nem szülhettem helyetted!"- ez még nagyon jól esett...meg az is, hogy a férjemnek, mint utólag megtudtam, azon sajnálkozott, hogy a fodrászt meg a manikűröst le kellett mondania, mert későn végeztünk...
Aztán kiderült, hogy nemcsak hogy nem tágultam, de a baba feje is rosszul volt behelyezkedve, mert homlokkal előre kellett volna, neki meg a feje búbja nyomult.
17 órakor áttoltak az őrzőbe. Kis idő múlva jöhetett apa is, meg a kis prücsök. Bú sírt, én sírtam, a baba meg nyitogatta a szemét. Ijesztő volt az érzéketlenség deréktól lefelé, a tudat hogy felnyitották a hasamat, az meg méginkább, amire igyekeztek felkészíteni a nővérkék, hogy hajnalban fel kell kelni zuhanyozni. Hosszú napunk volt, fél 8 körül Bú elment haza, babámat is elvitték mellőlem. Az esti vizitnél mauglidoktor úgy megnyomkodta a friss sebem, ráadásul már kezdett kimenni az érzéstelenítő, hogy elkaptam a kezét és ráüvöltöttem. Sajnálom, nagyon fájt.
Nagy susmorgás a nővérekkel: esti vérvétel, reggel és másnap is teljes labor tőlem, parancsba adva. Mikor a doki kiment, megkérdeztem a nővért, hogy mi ez a sürgés-forgás a véremmel. Hát, történt egy kis malőr, műtét közben megvágta az orvos a műtősnőt azzal a szikével, amivel engem boncolt, úgyhogy most sos-ben vizsgálni kell, ki-kitől-mit kap(hat) el....hihetetlen, bejövök gyereket szülni és kinyírnak!!

Szólj hozzá!

Címkék: szülés kórház orvos baba szülésznő

03.27. csütörtök és az utána következő pár nap

2014.04.15. 11:08 *baboka*

Szokásos napi NST-re mentünk, aztán úgy alakult, hogy az volt az utolsó 2in1 + apa formációban töltött nap. A doktornő, aki vizsgált, azt mondta, 2 ujjnyira nyitva vagyok, itt bármikor lehet szülés, úgyhogy azonnal be kell feküdnöm a terhespatológiára. Próbáltam egyezkedni, de hajthatatlan volt. Az osztályon ismét próbáltuk meggyőzni az ügyeletes sárkány-asszisztenst (aki egyébként egy tábla Milka csoki után sokkal együttműködőbb lett...), és végül saját felelősségre jöhettem haza még pár órára, hogy a muszájos dolgokat elintézzem. Húztam az időt, (vegyünk még tejet, főzök még valamit, hajat is kell mosnom...) felháborodottságom hisztiben és sírásban öltött testet. Nem tudtam elfogadni, hogy minden tünet, fájás, panasz nélkül kell befeküdnöm... hát nem lenne jobb itthon várni az időt? Közben megjött a virágzó tavasz is, lehetne annyi mindent csinálni még, sétálni, nagytakarítani...azt meg végképp elképzelni se tudtam, mi lesz velem Bú nélkül. Nem volt mit tenni, aláírtam a papírt, hogy visszamegyek délután, jól kibőgtem magam még a kocsiban a kórház parkolójában, aztán uccu neki, felmentünk. Egy dolog vigasztalt, hogy onnan már csak hármasban, babástul jövünk haza. A kérdés még mindig az volt: mikor?
A 118-as szobában zajlott az élet, az első órák antiszociális viselkedését akkor hagytam el, mikor láttam a körülöttem zajló egyéb sorsokat. Egy lombikos ikerterhes kismami, aki már 2 ujjnyira nyitva van és a babáinak még nagyon nem szabadna megszületni, hiszen csak 28 hetesek...egy 36 hetes, valószínűleg "véletlenbaba" egy szinte kislánynak, ahol kevés a magzatvíz...és a szembeszomszéd, akinél szintén nem akart magától kibújni a kiskrapek. Szóval:volt ott mindenkinek saját baja, amin kesergett, felháborodás ide vagy oda, ebben a helyzetben csak úgy lehet túlélni, ha a folyó időt normálisan töltjük el együtt. A keresztrejtvény engem ideig-óráig köt csak le, de apa hozott nekem kisrádiót, meg az okostelefonon tartottam a kapcsolatot fontosabb ismerősökkel, délelőtt zajlottak a vizsgálatok, délután meg jött a Kánaán, vagyis Bú látogatni! Na azt vártam csak mindig, NAGYON! Igaz, az első 2 nap látogatóideje elment a bőgéssel, meg a beszámolással, hogy minden doki tanácstalan, mindegyik mást mér, sőt a főorvos majdnem felkacagva közölte, hogy az 1222 érték, amivel felvettek "mese habbal".
Senki nem mondott semmit, én meg már biztos voltam benne, hogy soha nem szülök meg, a gyerekem örökre pocaklakó marad, én pedig beköltözöm végleg a kórházba. Ezek mellett már szinte semmiségnek tűnt, hogy rögtön első nap szétlőtték egy vénámat (mert sötétben kell, olyan érből venni, ami egyértelmű hogy nem bírja meg, ugye...) vagy hogy a vizsgáló kacsát fordítva sikerült bevezetni, végigkaristolva ezzel ottbent mindent...
Aztán az egyik esti vizitnél véletlenül tudtam meg, hogy másodikára szülésindítás van számomra előjegyezve. Vártam azt a napot, mint a Messiást!

Sajnos apa is lesérült időközben, részleges izomszakadás a bal lábában, és ő duplájára dagadt vádlival ugyanúgy jött hozzánk minden nap.<3

Szólj hozzá!

Címkék: szülés kórház baba

Bemutatom...

2014.04.12. 10:08 *baboka*

Mátét, aki 2014.04.02-án érkezett meg hozzánk, császármetszés útján, 3910 gramm súllyal és 60 cm hosszal.

 

 

Fogok bővebben is jelentkezni, amint lesz annyi időm, hogy összefoglaljam az elmúlt 2 hét eseményeit. Köszönöm, hogy érdeklődtök! 

3 komment

Címkék: születés Máté

41.hét

2014.03.26. 19:01 *baboka*

Lenne, de ma azt mondták az okosok, hogy ez a 40. Merthogy inkább az a valószínű, hogy 03.27. a kiírt dátum, már a nyáron készült első ultrahang felvételek alapján IS. A vizsgálóorvos szerint méhszáj 2000, teljesen zárt, kért flowmetriát is, és az UH alapján a koponyaátmérő 96 mm, pont a 40 hetes kornak megfelelő. Fejecske lent, szépen fekszik, tényleg "csak" a méhszájnak kellene megnyílnia, és lehetne is szülni. A vizsgálóorvos javasolta, hogy holnap feküdjek be, mert akkor napi 2x csinálnának NST-t, de hála a jó Istennek, a babám keringése tökéletes, jól érzi magát, az én vérnyomásom is jó, kissé fulladok - de ez azt hiszem érthető már. Így, szerintem teljesen felesleges befeküdni. Arról nem is beszélve, hogy nem lennénk kijjebb a benzinpénzzel sem, hiszen Bú úgyis jönne minden nap látogatni, akkor meg jöjjünk szépen együtt ugyanígy tovább. Beszéltünk a szülésznővel is, mondta, hogy míg zárt a méhszáj, nem csinálnak mást, csak NST-t, és semmit nem tudnék bent csinálni, egész nap csak feküdni, az meg nem viszi előrébb az eseményeket. Úgyhogy szedem tovább a bogyókat, iszom a málnalevél teát, sokat jövök-megyek, azt hiszem még egy alapos nagytakarítást betervezek, minden nap főzök, zizgek valamit, és persze sétálok is, aztán csak történik valami már! Ha egyszer új időszámítást kaptunk.
Az orvos megjegyezte egyébként, hogy ha szeretnék mai napon egy császár műtétet, akkor szóljak és let's go. Nem is értettem bakker!
A gyermekágyas osztályon végigfutva, láttam 1-2 anyukát, akivel tegnap még együtt vártunk NST-re, ma meg már ott szuszogott rajtuk a babájuk...hát rossz is volt meg jó is. Egyszer csak eljön a mi időnk is!

Szólj hozzá!

Címkék: terhesség szülés orvos baba

40 +5

2014.03.24. 19:16 *baboka*

A mai vizsgálaton a méhszájam 2000 - vagyis totál olyan, mintha csukódnék össze, mint valami virág. Na ezért (is) gáz az, hogy ahány nap, annyi doki! Mind máshogy vizsgál, más ujjmérettel rendelkezik, és másmennyire érdekli a helyzet odabent...
Azt mondja, a tegnapelőtti UH alapján 03.27. a szülés várható ideje - 8 napos elszámolás. Még egy orvos, aki szerint nem a gyerekem hülye, hanem az elején lett a számolás elcseszve.
Lehet, hogy túlságosan negatív / rosszindulatú? / elfogult vagyok, de ha a tényeket nézzük, akkor a helyzet az, hogy: én jártam egy orvoshoz magánrendelésre, 2 hetente ott hagytam nála 8-10 ezer forintokat, mindenáron laparoszkópozni meg műteni akart, amibe én nem mentem bele, inkább választottam a kivárást és hogy a természet tegye a dolgát. Aztán fél év után megjelentem ugyanennél az orvosnál egy állami (tehát nem fizetős!) rendelésen, műtét és zsebpénz nélkül, már várandósan! Akár dönthetett úgy is, hogy játszik kicsit a dátumokkal, mi baj lehet belőle, ő előbb megszabadul tőlem, én hülyét kapok hogy mikor jön már ki a gyerekem, ad a szülészeknek is munkát ezzel a kis elszámolással, és a végén mindenki boldog. (?) Csak arra nem gondolt, hogy én közben minden erőszakos kényszerítő eszközt bevetek, hogy elindítsam a fiamat kifelé, (még jó, hogy ő okos és tudja, mikor mit kell tennie)illetve hogy az életbe többet nem fogok hozzá menni se fizetősen, se ingyen! 
Persze, az is lehet, hogy már az első kimaradt menzeszes vizsgálat után akkora volt petezsáknak, mint egy 5 hetes, közben meg csak 3 vagy 4 volt....
Ráadásul a szülésznő szerint a kiskönyvben (és minden egyéb papíron) szereplő dátumhoz időzítenek a dokik, nem fogja őket érdekelni sem a PCOS, sem az elszámolás. És ha a 03.27. a helyes, akkor nem lesz esélye magától elindulni, mert ha a méhszájam nem változik, tágító zselét raknak fel, majd megindítják infúzióval.

Szólj hozzá!

Címkék: terhesség szülés orvos baba

40 +4

2014.03.23. 19:29 *baboka*

Ma végre egy normális dokival volt dolgom! Fiatal, a váróban úgy hallottam, egyedül még nem is vezet szülést, és ugye ebből kifolyólag anyagilag sincsen még elkapatva - és ebből sokminden következik. A görbémre és vérnyomásomra annyit mondott, hogy tökéletes, aztán áttért arra, hogy tuti 19. volt-e a vége. Eddig csupa főorvos, pHD, nagyemberek voltak a vizsgálóban, hát nekik nem mertem ötletelni, de ma mondtam, hogy igazából én PCOS-es vagyok - na aztán itt le is állított, hogy akkor ez a magyarázat. Nem a gyerekem tévedt el, hogy nem tudja merre az útvonal, hanem nem szabályos ciklus esetén a terminus sem fix, így még az is elképzelhető, hogy jövő szerda után várnak 1-2 napot az indítással. (mondjuk ennek már annyira nem örülnék )
Általános tapasztalat (avagy mire jók a többórás várakozások a folyosón?) egyébként, hogy a fiúk tényleg ráérősebbek és szeretnek ráhúzni, illetve hogy totál nem számít, ki hányadikat szüli, minden egyes terhesség és szülés más és más.
A tegnapi legmélységesebb mély napom után ma legalább megnyugodtam egy kicsit. De azért mostmár jöjjön kifelé, mocorogjon ittkint a legényem!

Szólj hozzá!

Címkék: terhesség szülés orvos baba

süti beállítások módosítása