Ma Győrben jártam, na soha többet busszal! 2x2 óra tömény rosszullét, mintha elhagyott volna az összes erőm, és az émelygés, ami sose volt, egyre csak tolakodott. 
Szerencsére nem történt baleset, de nem fogom erőltetni ezt többször.
A jó hír az, hogy bababútort néztem, és megtaláltam. 
Nem új, használt, de szép állapotú, másfél éves és teljesen egyedi. A másfél éves Pankáé volt, aki egyébiránt egy imádnivaló dumagép tündérkisasszony és rögtön mászott rám, megfésült, olvasott nekem a könyveiből. 
Az igazság az, hogy hiába van még addig idő, én javában nézegetem a használtcuccos oldalakat, mert úgysem lesz annyi pénzünk, hogy egyszerre vegyünk meg mindent, ráadásul ennél jobb ajánlatot nem kaptunk volna egy 3 részes szettért.
Kiságy, pelenkázó és egy álló szekrény, hófehér színben, cuki kis fakkokkal.
November első hetében szállítjuk anyuékhoz, ezzel a babona része is letudva, na meg helyünk sincs még ahova tehetnénk…
A másik meg, hogy a férjem telefonon közölte, mikor már hazafelé tartottam, hogy épp most ment el a védőnő...hát nagyon jó. Direkt megkértem, hogy szóljon, mielőtt jönni akar, mert nem biztos, hogy itthon leszek. Szerinte meg legyek itthon mindig, ha már egyszer táppénzen vagyok...na csak menjek legközelebb tanácsadásra, szépen elmagyarázom neki, hogy igenis tessék bejelentkezni. 
