Mindig is az volt az elképzelésem, hogy mindenkinek kell egy bátyó, akár hugiról akár öcsiről van szó. Talán azért ragaszkodom ehhez annyira, mert habár nekem van bátyám, sajnos mégsem számíthattam rá soha, nem töltötte be azt a funkciót, amit megálmodtam magamnak...egy naaagy és erőőős báty, aki vigyáz a kistesójára. 
A másik meg az, hogy valahogy nem érzem olyan valóságosnak, hogy én egy kislánynak fonjam a haját, babázzak vele, együtt sminkeljünk, meg mittudomén miket szoktak még a lányos anyák csinálni. 
Mikor a munkahelyemen publikus lett, hogy babás vagyok, sorra jöttek azzal, hogy "vagány kissrác lesz", meg "micsoda szövege lesz annak a kiscsákónak" és hogy "szép kékszemű szőke fiúcska"...a 12-13.héten, mikor még tényleg semmi pocak nem volt, volt akitől már megkaptam, hogy "a derekad ugyanúgy megvan, ez fiú lesz!" Olvastam rengeteg babonát, a kínai fogantatás naptárat, figyeltem a népi jeleket:halványsárga pisi, jobb mell nagyobb mint a bal, semmi hányás vagy émelygés, nem kívánjuk az édeset meg ilyenek. Az egyetlen ami nem jött be, az az arcbőr állapota. Ugyanis azt ígérték, akinek fia lesz, hibátlan a bőre...na hát ez egyáltalán nincs így, max.2-3 nap ragyamentességem van, aztán hol itt hol ott előjön 1-2 bibircsók. De mivel előtte is jellemző volt a PCOS és IR miatt, betudom annak. Elférnek, csak a babám legyen egészséges. 
Én meg bíztam, bíztam, ééés a tegnapi 4D ultrahang alapján herezacsija van (16 mm méghozzá!) úgyhogy eddig fiú.
A legszebb, legokosabb, legegészségesebb. És pár év múlva, jönni fog (mert jőni kell) a kis hugi, akire vigyázhat.
A legszebb, legokosabb, legegészségesebb. És pár év múlva, jönni fog (mert jőni kell) a kis hugi, akire vigyázhat. 
