Október 1. óta itthon vagyok táppénzen és amennyire azt gondoltam, unalmas lesz és keresni kell majd a tennivalót, hát annyira nem! Takarítok, főzök, sétálok, mosok, másnap vasalok, ja és persze megyek a vizsgálatokra.
E téren el is vagyok maradva, de most pótolom.
2 hete kaptam a belgyógyászati vizsgálat után egy vérnyomás monitorozó készüléket, mert a doktornő magasnak találta a 135-ös értéket. Szeptember 30-án kellett visszamennem, hogy kiértékeljék. Megállapításra került, hogy nem kóros a vérnyomásom, biztosan éppen csak fehérköpeny szindrómám volt mikor a magas értéket produkáltam. Megemlítettem, hogy a pulzusomat magasnak találom, ( 85 az alap, de volt hogy 100-at mért) de a doktornő szerint ez rendben van, mert 2 vérkeringést kell fenntartania a szervezetemnek.
Aznap délután voltam még a védőnőnél is, akitől kaptam egy pirospontot, mert ezidáig a kezdősúlyomhoz csak fél kilót híztam. Na igen, itt azért csendben vitatkoznék, mert fura mód, ami a kezdősúlynak számít a védőnőnél, az már a 7-8. hét volt, és addigra simán feljött 5-6 kiló…a diétára igyekszem azért figyelni, főleg hogy már nem szedem az inzulinos gyógyszert sem, leginkább liszt nélkül főzök, vagy ha muszáj, illetve sütni kell, akkor graham lisztet használok.
Aztán voltam háziorvosnál, aki felvett táppénzes állományba. Nagyon rendes, alapos kis háziorvosom van, szeretem nagyon. Megnézte az összes eddigi papíromat, eredményemet, és megemlítettem a pulzusos dolgot. Mérgesen közölte, hogy „és akkor ha ikrek lennének, megengedett volna a 300-as pulzus, mert 3 vérkeringést kell fenntartania???” 
Teljesen jogos. Elkezdett hallgatózni a szívemnél, elölről, hátulról…aztán mondja, hogy akkor beutal szívultrahangra, mert valami rendellenes zörejt hall, de nyugodjak meg, mert ez általában semmi durva betegséget nem szokott jelenteni, csak a biztonság kedvéért. Mondta, hogy esetlegesen vashiány, vagy pedig, mivel évente 4-5 alkalommal szokott tüszős mandulagyulladásom lenni, rá is húzódhatott a szívizmomra. Akármilyen kedvesen igyekezett közölni ezeket, nekem épp elég volt ahhoz, hogy onnantól végigbőgjem a napot. És akkor elérkeztünk arra a pontra, édes Istenem, mikor én, az alapvetően önző kos nő, azt mondtam: nem érdekel semmi, csak a gyereknek ne legyen semmi baja! És így is gondolom. Itt közben azért elég sok háború és csaták dúlnak ebből-abból kifolyólag, amin persze felhúzom magam, de tényleg semmi nem számít, csak Ő! 
Szóval, holnap délután szívUH, pénteken pedig labor. Hogy leveszik-e egyben azt a vért, amit a háziorvosom kért és azt, ami kell az AFP vizsgálathoz, nem tudom, majd megkérdezem. Na, az AFP meg a másik bőgés-csalogató…hogy én attól hogy félek! Tudom, hogy sok esetben fals eredményt ad. Tudom, hogy irgalmatlan ritkán van gond csak vele…de akkoris!
Mantrázom, minden rendben lesz, minden! 
