Hiszem, hogy a kételyeket, félelmeket is ki kell magából írnia az embernek, hiszen nem csupán rózsaszín szirupból áll a terhesség.
Én nagyon para-mami vagyok. Annyira féltem ezt a kis életet, annyira szeretném minden rossztól megóvni, most is itt bent, mert ha kint lesz, már úgysem tudok annyira vigyázni rá, mint most, mikor ő és én egyek vagyunk.
Nagyon vártuk, nehezen jött, és semmi pénzért nem adnám. Féltem. Minap keresgéltem kismamás témában a neten, és nem emlékszem már milyen keresőszót írtam be, de…kiadott egy „angyalok szülei vagyunk” nevű oldalt. Nem tudtam megállni, hogy ne olvassak bele. Volt egy történet, második trimeszteres terhesség, anyukának nem volt semmilyen tünete, és a következő UH-n közölték vele, hogy a magzat kb.2-3 hete nem él már…
Fél órán belül már volt egy szívhanghallgató készülékem. Sajnálom, nagyon féltem! Ha ezzel nap mint nap meggyőződhetek arról, hogy minden oké odabent, akkor igenis megérte a használt árán is egy kisebb vagyont. Legelső használatnál megtaláltam, aztán meg nem…saját magamat döngöltem egyre mélyebbre az aggódás mocsarában. Fél napot végigsírtam, de a köldökzsinór ütemes pulzálása megvolt, ez adott erőt. Másnap, kipihenten, újra nekiláttam. Jól van. Sokat bokszol és szinte menekül a gép elől, pedig nem nyomom még olyan erősen se, mint az orvos. Nem szereti, ha zaklatják és jó sok helye van még bújócskázni, hiszen ha nem lenne a hasfalam is elég vastag (de az!!!), akkor ott van még a méhlepény is, ami szigeteli, szóval, nyugodtan bujdokolhat.Akárki akármit mond, nekem megérte, hogy hallhatom a gyerekem szívét.