Gyere baba, gyere! :-)

Vajon mikor indul útnak? Éjszaka vagy nappal? Itthon leszek vagy valami lehetetlen helyen és helyzetben lep majd meg? Tudni fogom, hogy menni kell? Tudunk majd együttműködni, hogy természetes úton születhessen meg? És Bú miben fog tudni segíteni ott és akkor? (ha idegesít, tuti megverem!!! ) Sírni fog mikor kibújik? És kinyitja a szemét? Felismeri majd a hangom? Lesz haja? Tudni fogom, mit, mikor, mennyit kell vele/neki csinálnom? Eléri vagy meghaladja a 4 kilót, és milyen "magas" lesz? 8 hónapja féltem és nem sokára találkozunk! És ugye minden rendben lesz, nem tekeredik a nyakára a zsinór és egyéb nyalánkságok? És egyáltalán, olyan lesz, ahogy annyiszor olvastam már???

És képes vagyok este 10-kor nekiállni főzni, csak hogy teljen az idő és közelebb kerüljünk egymáshoz, és félóránként belesni a babaszobába, nézni a kiságyát, a játékait, aztán osztani apának a feladatokat, amiket még meg kell csinálnia, mire kijöhetünk a kórházból. Izgulok, de félek is. Egy élet, aki rám van bízva! Én felelek érte! 

Az irigység.

Muszáj erről is írni, mert jelen volt mindig valamilyen formában az egész terhességem alatt. Ezek a gonoszkodások is frissiben fájnak a legjobban. A végére egész belejöttem és lepereg rólam, ha valaki betalál, de azért ne menjünk el a megtörtént bántások mellett szótlanul.

Kolleganők, akik ígértek ezerszer találkozót, hogy majd hívnak és beülünk valahova. Persze egyszer sem hívtak és egyszer sem ültünk le beszélgetni, de nem is ez a fájdalom, hanem hogy milyen átlátszóan irigyek. Az egyik azért, mert ő szeretne még egy gyereket a 7 éves lánya mellé, de a férje nem, így inkább ő is letagadja, de minden mozdulatában és lélegzetvételében ott van. A másik meg azért, mert egy viszonylag friss kapcsolatba akar görcsösen szülni, és nem jön a bébi. Utóbbi sokszor, nagyon sokszor hangot adott irigységének, abszolút nem feszélyezve magát: "hát kurv@ irigy vagyok rád ugye tudod??" A csúcs az volt, mikor azt mondta közönség előtt: "olyan irigy vagyok, hogy legszívesebben benyúlnék, kiszedném belőled a gyereket és átraknám magamba". Hmm, hát...szerintem ilyet viccből SEM mond az ember.

Van a jófajta irigység és van a gonosz irigység. "Jó irigység" szerintem az, amikor valakinek sikerült valami, ami boldoggá teszi, és mi is nagyon szeretnénk azt elérni, de nem ocsmánykodunk azért az illetővel, mert neki előbb sikerült, hanem inkább örülünk vele, és jobban ráfekszünk a projektre, hogy nekünk is mielőbb sikerülhessen. A gonosz irigység meg az, mikor bántón hangoztatjuk, hogy nekünk még hiányzik az életünkből az, ami másnak már megvan.

Vagy a majmolás is kifejező tud lenni, pl. "Van kismamás tappancsos polód? - Én is veszek!!!" - Vegyél, biztosan 100 meg 100 ezer másik anyukának is van. "Voltatok fotózáson? - Mi is elmegyünk!!!" - Menjetek, senki se mondta, hogy ne menjetek.

"Megcsináltattátok az ajtót? Mi van, rátok szakadt a bank???" - Nem szakadt ránk semmi, csupán spóroltunk rá, és azért lett megcsináltatva, hogy ne jöjjön be a lépcsőházi bűz és füst meg a zajok, csakis a baba miatt. Aranyos rokon...

Aztán volt több olyan "kedveskedő" is, aki azt irigyelte, hogy kisfiú. Hát kérem, lehet próbálkozni mindenkinek, népi praktikákat és tudományos tényeket is bevetni - én nem vetettem be semmit- . Csak közben arról ne feledkezzen meg senki, hogy míg egyiknek simán megy a teherbe esés, akár 2 éven belül 2 is,  a másiknak egyre is sokat kell várnia...és akkor én is még a szerencsésebbik kategóriába tartozom, hiszen vannak párok, akik 10 évet is szenvednek, mire sikerül. És van az a pont, amikor azt mondja az ember, mindegy a neme, csak legyen és egészséges legyen!