Hát igen, azért több minden mutatja már, hogy az utolsó etaphoz érkeztünk. Pl. hogy ha csak a pisilés miatti éjszakai felkeléseket néznék, akkor sem lenne fényes a helyzet, de újra itt van az égető késforgatás a csípőimben, és a kezeim fájdalma, a bal mintha megnyeklett volna és úgy maradt, visszahajlítani semmiképpen, de sokszor annyira beáll, hogy egyáltalán mozgatni sem tudom, a jobb oldaliból meg rendszeresen kimegy a vérkeringés, de olyan szinten, hogy az ujjperceim egyenként fájnak iszonyatosan. Ezek miatt kb.100x fordulok egyik oldalamról a másikra éjjel, és általában 3 és 6 között nem alszom. Délre szokott kicsit koordináltabbá válni a mozgásom, és akkor jön a hányinger, nem vészesen, de elég zavaró mértékben. De így is nagyon hálás lehetek, hogy eddig szépen kihúztuk mindenféle nyenyergés nélkül. 
Szerettem amúgy a hetet, mert Bú délutános, és délelőtt mindig együtt mentünk valamerre intézkedni. Hétfőn megvolt az első NST a szülészeten, és nem nagyon értem, mi szükség van arra, hogy én is nyomjam a gombot, ha egyszer a gép is jelzi a mozgást. Hát, láttunk sokféle kismamát ott, volt egy akkora hassal, mint a fél ház, de olyan is, akinek olyan icuri hogy hihetetlen, hogy már NST-re jár...Az ottani orvos azt mondta, szép a görbém. 
Voltunk a gyerekorvosnál is, végre sikerrel jártunk, kaptunk fürdetőre, testápolóra, köldökhintőporra receptet, egy másik baba nevére felírva. És nagyon szimpatikus a doktornéni, olyan kis finom hölgynek tűnt, kár, hogy a védőnő nem ilyen...
Egy álombabakocsi tényleg. Nekünk legalábbis nem tetszenek ezek az ufo-szerű, 3 kerekű, aligvázas förmedvények, attól meg kifejezetten rosszul vagyok, ha FEKETE babakocsit látok. Soha nem tenném a gyerekemet feketébe. Nagyon ügyesek voltunk a héten, főztünk a fagyóba paradicsomlevest, zöldséges húsgombóclevest, több adag paradicsomszószt ami jó lesz tésztára, pizzára, bármire majd, és elősütöttem pizzalapokat is, sima és graham liszteset is...bízom Búban, hogy tud majd néha azért kaját varázsolni.
