Az a helyzet, hogy Gurulyka egyáltalán nem mutatja annak jeleit, hogy sürgősen el szeretné hagyni a zugot, amit meg tudok érteni, elvégre all inclusive az ellátás nullahuszonnégyben.
Talán némi jóslófájás azért már van, néha-néha gyenge, 1-2 percig tartó kisebb görcsök, szúrkálások, leginkább a bal petefészkem táján (de én mindig mindent ebben érzek), na meg a hasfeszülés, keményedés gyakrabban. A 40.betöltött héttől vizsgál majd az orvos, onnantól viszont 1 hetet engednek max. túlhordani (és minden egyes nap be kell menni a kórházba NST-re meg vizsgálatokra), aztán indítanak - bár szerinte erre nem lesz szükség. Ha nem bújik ki addig, akkor nálunk ez úgy fog alakulni, hogy hétfőn mindenképp mennünk kell NST-re, aztán mivel szerda a kiírt időpontom, akkorra fognak visszahívni újból, s elvileg már vizsgálnak is. Eleinte nagyon jó bulinak tűnt, hogy mi lenne, ha a szülinapomon születne ő is, de ennek a mindennapos bemászkálásnak a tudatában, hááát...na jó, amikor akar! De nagyon kíváncsi vagyok már, vajon egy hét múlva a kezemben lesz már?
Továbbra is minden este beszélünk a bébifonon, és sokszor nem is szólok, csak hallgatom... olyan kevés idő van már vissza, és olyan nagyon jó hallani, igyekszem kihasználni minden lehetőséget még a végén is. Kétségkívül az egyik legeslegjobb beruházás a szívhanghallgató volt a szopipárna mellett, amivel fogalmam sincs, tudok-e majd szoptatni, de aludni isteni jó vele!