Igen, elkezdtük a 38. hetet! 
Apa egész héten nyígott nekem, hogy milyen iszonyatosan lassan telik ez az utolsó hónap és ő aztán már nem bír várni, mert már kézben akarja fogni a babát, és rendezgetni akarja meg puszilgatni és blabla (komolyan néha félelmetes, mit össze tud hisztizni!! ) én meg nem győzöm csitítani, hogy igenis gyorsan mennek a napok!
A hétfői NST-n még mindig reaktívak voltunk, de azóta azért érezhetően belassult a bébi. A váróban a kisebbségiek egymás között - de mindenki számára jól hallhatóan - rémsztorikat mesélgettek, pl.hogy valakinek annyira elszámolták a terhességét, hogy 42 hetesen visszaírták 40 hetesre és végül 5 és fél kilóval meg 60 centivel született meg a baba. És akkor ne parázzon az ember. Apa egész héten nyígott nekem, hogy milyen iszonyatosan lassan telik ez az utolsó hónap és ő aztán már nem bír várni, mert már kézben akarja fogni a babát, és rendezgetni akarja meg puszilgatni és blabla (komolyan néha félelmetes, mit össze tud hisztizni!! ) én meg nem győzöm csitítani, hogy igenis gyorsan mennek a napok! 
A kéztőalagút szindrómám is dolgozik rendesen, de hála az égnek, vizesedést még nem tapasztaltam. Ahova és amikor tudok, inkább gyalog megyek - de ez inkább csak a közeli boltra érvényes, piacra, nagyobb boltokba csak kocsival tudok a gyakori pisilés miatt, vezetni pedig csak városon belül, már nagyon kényelmetlen. Ezek nem panaszok, csak tények. 
És milyen jó, hogy nem fáj a fogam, mert akkor nem tudnék semennyit sehogyan.
A pocak hatalmas, a szüléstől továbbra is "csak" annyiban félek, hogy nem szeretnék császárt, a héten elkezdtem a homeopátiás bogyókat is szopogatni, délelőtt 5 golyó Caulophyllum, délután 5 golyó Cimicifuga.
