Ma mentem vissza a dokihoz. Mondtam, hogy nem történt sajnos változás, kérdezte, lehetek-e terhes. Mondtam, hogy nem érzem úgy. Csinált egy hüvelyultrahangot, és már láttam is, amit a múltkor. Ugyanúgy ott voltak a beragadt tüszők. Gyors felöltözés után közölte az orvos, hogy policisztáris mindkét petefészkem. (PCOS) Említette még, hogy olyan vékony a méhnyálkahártyám, hogy nincs rá sok esély, hogy spontán menstruációm legyen.

Felírta a Norcolut nevű gyógyszert, ezt kell szednem 10 napon át, napi 2x. Ez meg fogja hozni a vérzést, aminek a 2-4. napján kell hormonszintes vérvizsgálatra mennem. Annak az eredményéből nyilván többet tud majd mondani. Felírt még valami cukorterheléses vérvizsgálatot is, de azt a hormonossal egyidőben nem fogják tudni megcsinálni. Első körben tehát hormonteszt. Ha holnap elkezdem szedni a Norcolutot, akkor számításaim szerint 2 hét múlva fog sor kerülni a vérvételre.

Kérdeztem, hogy ez mitől alakulhatott ki.? Korrekt volt, elmondta, hogy az orvostudomány sem tudja a konkrét választ, de annyi biztos, hogy egyrészt genetikusan is öröklődik, másrészt meg a szervezetben inzulinrezisztencia uralkodik, vagyis a szénhidrátokat nem a megfelelően bontja le.

Meglepően jól viselkedtem a rendelőben, de itthon már nem annyira. Persze, hogy rögtön a legrosszabbak jutottak eszembe. Aztán eltévedtem egy-két fórumra is, olvastam ezt-azt. Volt sikersztori is, az jót tett a lelkemnek. Az orvostól is kapásból azt kérdeztem, ez kizárja-e a babát. „Nem zárja ki, de nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség.”

Mivel minden oldal a diétát javasolja alapból, fel kell készítenem magam, hogy lőttek a bolognainak, rakott krumplinak, krumplis tésztának, túrós tésztának. Sose volt csillapíthatatlan édességvágyam, nem vagyok se csokis, se sütis igazán…de a fenti kaják…mindegy. Most az a lényeg, hogy mindent meg kell tenni a cél érdekében.

Sírdogáltam, agyalgattam. Kicsit megint világvége hangulatom lett. De menni kell tovább az úton, csak most még friss az élmény.