Megvan a vérvétel laboreredménye. Először örültem, hogy nincs „csillagom”, sose volt még ilyen, aztán felvilágosítottak, hogy már plusz-mínusszal jelölik, ami nem jó…

Van mínuszom, kettő. Az egyik a limfocitaszám, a másik az eozinofil granulocita szám. Természetesen azonnal utánakerestem, egyik sem olyan vészes, de a stressz csökkenésével arányosan visszatermelődnének. Úgyhogy mostantól stresszt csökkentek. A vércsoport eredménye később lesz meg, postán küldik.

Lassan kezdek belegondolni, milyen lesz majd itthon…a férjem nem szeretné, ha októberben is dolgoznék még, bennem meg kettős érzések vannak. Jó is lenne, mert több fizetést kapnék, mint a táppénzzel, ugyanakkor az a gyilkos idegeskedés, ami bent zajlik, nem tenne jót nekünk. A jövő heti UH úgyis eldönti majd. Ma már számolgattam, mire  lesz elég a táppénz, hát, hogy is mondjam…2 hitelemre, és akkor még nem ettünk, nem fizettem be a telefonszámlát, nem ruházkodtunk, nem vettünk a gyereknek se semmit. Nagyon kíváncsi leszek…

Nem tudom mi van, olyan ragyák jöttek ki rajtam, hogy ihajj…nem szeretem. Lehetetlen bármivel eltüntetni, nagyok, nincs közepük, fájnak. 

Kezd fájdogálni a torkom, ezért ma ittam jó pár bögre meleg gyerekteát, nem akarok gyógyszerekhez nyúlni. Fél napot kellett győzködni szerdán, mert nagyon fájt a fejem, mire bevettem egy Advilt. Hiába no, nehezen jött kincs, félti az ember, nagyon.

Viszont, végre kezdem érzékelni én is, hogy talán nődögélnek a melleim.(mert miért is hinném el a zuramnak?)