Avagy hogyan akasztottak ki fél nap alatt a veszprémi kórházban.
Időre érkeztünk, 4.emelet. Rengeteg várakozó,lassan halad a sor. Venni kell 1 óra után újabb parkolójegyet. Visszafelé a földszinten látom a manót Búval. Feltelefonáltak, hogy rossz helyre regisztráltak be minket, nem fejlődésneurológia, hanem gyermekneurológia. Megint várunk, megint új parkolójegy. Bejutunk. A doktornő egy idős, olyan értelmetlen nézésű fajta, vizsgálja a gyereket, nem mond semmit, egyszercsak megkérdi:"a nagyszülők nem mondták, hogy furcsa ez a gyerek?" Kikerekedett szemekkel válaszolom, hogy nem, hiszen mindenki azt mondja, milyen ügyes, sokmindenben megelőzi a kortársait! "Ja, azér' kérdem áám, mer' azé' egy nagyszülő tapasztaltabb,mint az elsőgyerekesek!" - ANYÁD!
A kezelőlap megírása (3 sor) 15 percet vesz igénybe neki, kifut szó nélkül, asszisztens be, keresi a dokinőt, mondjuk, hogy nekünk se mondta hova siet. Doki vissza, megrajzolja a fejkörfogat görbét. Ja, csak rosszul. Nem csinál újat, hanem felismerhetetlenségig összefirkálja, abból már végképp nem lehet kihámozni, mennyit mért így 5 hónaposan.
Elküld röntgenre, de azt nem tudja megmondani, kell-e oda is időpontot kérni, mert Ő ITT ORVOS. (kiemelten megjegyezte!)
Recepció-bejelentkezés, megígérik telefonon, hogy előre veszik a babákat, mert a 2 röntgengépből csak 1 működik éppen, és rengetegen vannak.
Sorbaállunk. Újabb parkolójegy. (3,5 órája voltunk már a kórházban) Beadom a papírt, mondom az asszisztensnek, hogy mondták telefonon, előrevesznek. Fejrántás, meg se hallotta. 20 perc múlva megint kijött, megint odamentem, rákérdeztem:mikor!?? Megnézi hányan vannak. 10 perc múlva kijön, kiabálja a nevünket. Gyereket felkapom hordozóstul, azt mondja:"ja nem kell hozni a babát, az a helyzet, hogy most nem tudjuk megcsinálni, úgyhogy vagy végigvárják a sort vagy visszajönnek holnap." Itt már nem csak én voltam nyűgös, hanem Máté is, azért próbálj meg 4 órán keresztül lefoglalni egy babát, rendelkezésre álló eszközök:hordozó,plüssállat,
Nem igazán tudtam visszafogni a könnyeimet...elkeseredett voltam, csalódott és legszívesebben elüvöltöttem volna magam a folyosó közepén, hogy azonnal tudni akarom mi van a gyerekemmel, és micsoda rohadt egy rendszer ez, hogy fizetjük a nemkevés tb-t, dugjuk a hálapénzt előre a jobb ellátás reményében, és akkor egy 5 perces műveletért ha földön csúszol SE csinálnak meg egy babán!
Nem részletezem, milyen idegben és aggódásban telt a nap, az éjszaka.
Másnap újráztunk. Megcsinálták a röntgent, igenám, de nem volt neurológiai rendelés, amit nekünk senki nem mondott! Bú kapta el a folyosón a doktornőt, aki utánozhatatlanul bunkó stílusban közölte, hogy mit akarunk mi, neki fogalma sincs kik vagyunk és amúgy sincs rendelés. Hosszas kérlelés után annyit röfögött a röntgen eredményre, hogy szerinte genetikailag ilyen kisebb fejméretű a gyerek, de mint tudjuk a betegség nem állapot, hanem folyamat, de majd menjünk vissza 6 hét múlva kontrollra és mérjem 2 hetente a fejkörfogatot.
Ha nem tanulok ezer évet orvosin, akkor is tudok ennyit mondani,most akkor én is orvos vagyok???
Azóta is elmondom magamnak ezerszer, hogy szép, okos, ügyes baba, fejlődik ahogy kell. De nem bízom ebben a doktornőben. Valószínűleg el fogom vinni máshoz is, nem állok meg, biztos akarok lenni benne, hogy minden rendben van.
