Szép volt, jó volt, rövid volt és de jó, hogy vége! Nem való ez az 53 nm-es lakás arra, hogy tizeniksz ember együtt "bulizzon".
A mise után egyszerre 4 gyereket kereszteltek, de ők nagyobbak, 3-4 évesek voltak. Lett aztán Max, Amira - Kimberli és Krisztofer...meg a Máté. :)
Kétségtelen, hogy mi voltunk a legillendőbben felöltözve a manóval együtt, dehát...van aki szerint tökéletes egy hódipamela-felső rövidnadrággal, a gyereknek meg egy csilli-villi rózsaszín kisszoknya, amit idén még legalább 3 lagziba fel tud venni, narancssárga papuccsal. :)
A keresztanya végülis nővérem lett, és igen, emlékszem miket gondoltam, sőt írtam is róla..hát, ez a terhességi hormontúltengés brutál dolgokat tud ám művelni! :))
A várttal ellentétben, anyósék egész normálisan viselkedtek, igazából apu volt, aki sokkal jobban kimutatta az ellenszenvét, mint ami még elviselhető...engem nagyon bánt, mert ha most azt mondanák anyósék, hogy milyen bunkó apám van, sajnos igazat kellene adnom nekik...egyszerűen nem vegyült, nem akart beszélgetni velük, nem tetszett, mikor mondtam, hogy a templomtól hozzák fel őket kocsival mert hozzánk nem férnek be. :(
Ettünk-ittunk, délután 3-ra lezajlott a dolog.
Kaptunk egy hiperszuper etetőszéket meg pénzt, úgyhogy pelus és nagyobb rucik a közeli jövő :)
