Mindenképpen szeretnék írni a fotósunkról, aki már a kismama fényképezkedésen elnyerte a bizalmunkat és tetszésünket.
Dóri, végtelenül türelmes, kedves, és hozzáértő szakember. Annak ellenére, hogy nem szakmája. Jogász ugyan, de úgy látjuk, ő ebben a hobbijában teljesedik ki, legyen szó esküvői, portré, családi, baba vagy bármilyen típusú fotózásról. A munkáját élvezettel csinálja, mindig kitalál valami újat és biztos vagyok benne, hogy csak olyan képeket ad ki a kezei közül, amit ő a saját családjáról is kitenne a falra. Nem nézi az órát, hogy "na most akkor rátok 2 órám van, ami belefér belefér, ami nem, az meg sorry". A babafotózáson már én éreztem kellemetlenül magam, mert Máté nem nagyon akart elaludni és bizony az óra meg ketyegett keményen...arról meg nem is beszélve, hogy az újszülöttfotókat olyan helyzetben csinálta, amit senkinek nem kívánok. A pár hetes babája elment. Cseppet sem éreztette velünk, hogy emiatt nem szívesen foglalkozik most ilyen pindurikkal.
Akárkihez mentünk eddig babalátogatóba, nagy örömmel és teljes szívvel mentünk, vittünk - lehet csak egyet, de az új volt. Az, hogy valaki idehoz egy szatyor használt babaruhát, nem vonhat mást maga után, csak hogy viszontlátogatóba mi is ugyanazt viszünk. Sógornőmről van szó, látványosan örült a kisruciknak - igaz, kellő gondossággal válogattam őket, nagyon szépeket, és kiélhettem azt a nagyon minimális lányos ingeremet is, hogy rózsaszínben ússzak kicsit. Tetszik vagy sem, ki mit ad-azt kapja vissza alapon kezdtem működni. 
