HTML

Gyere baba, gyere! :-)

Friss topikok

  • oolilla: Szia! Te is tudod, hogy régóta olvasom a blogodat, már az eleje óta, szeretlek olvasni. Nemtudom,o... (2015.01.20. 12:23) Évvég-évkezdet
  • 00lila: Jocim is szenvedett már el hasonló/nagyobb sérüléseket. Hiába figyel az ember 0-24 a gyermekére, b... (2014.10.20. 00:27) Az első...
  • *baboka*: @00lila: Szia nagylány!:) Remélem jól vagytok a manóddal együtt! :) (2014.08.28. 10:53) Nyügi babám
  • *baboka*: Örülök, hogy velem maradsz ;) (2014.05.24. 11:07) 6 hetes kontroll babának és anyának
  • baboka: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek! :) (2014.05.20. 09:11) A kétágyas, a csecsemősök és egyáltalán

Ami a kismamát bántja - első felvonás

2013.11.27. 17:51 *baboka*


Imádom a terhességet, imádom a gyerekemet, imádom az összes mindenséget ami ezzel az állapottal kapcsolatos. De ennek az éremnek is két oldala van.
Sokszor belém hasít a fájdalom, hogy a férjem családja részéről a mai napig senki nem gratulált a babához. Persze ő mondja, hogy amikor felmegy hozzájuk, megkérdezik (általában após, véletlen sem anyós vagy a sógornőm) hogy vagyok, de az mégsem ugyanaz, mintha nekem mondanák, mert mégiscsak én vagyok az anyja...az esküvő utáni háborút, esküszöm elfelejtenénk (na jó azt nem, de boríthatnánk rá egy vékony tüll anyagot) ha anyósék felemelnék a seggüket, és lejönnének egyszer hozzánk, beszélgetni, tisztázni, újraértelmezni dolgokat. Nem zárkóznék el. De, az a méla érdektelenség, amit az unokájuk felé és felém (de ezt már megszoktam) mutatnak, megerősít abban, hogy nem fogom túlzása vinni a gyerek hozzájuk szoktatását. Ha eljönnek meglátogatni, láthatják, ha nem, akkor a férjem biztos hogy nem fogja cipelni fel hozzájuk, mert abban a pillanatban válok. A legszebb az egészben az, hogy sógornőm, akivel szintén nem felhőtlen a viszonyunk, is babát vár, de ő áprilisra vagy május elejére. Neki biztos elhozzák a Kánaánt is, az ő gyereke a favorit, őt imádják már most. Őszintén bízom benne, hogy ez így is marad majd szülés után is, és leszakadnak az én gyerekemről. Ha 9 hónapig nem érdekli őket, utána se kell csak azért, hogy el tudják mesélni a szomszédnak ha megkérdezi, mégis milyen a kisunoka...
Rettentő megalázó volt, mikor elküldött anyós nekem egy doboz Elevitet, amiben pár szem volt csak, azzal hogy "a Móninak másmilyet kell szednie, ezt szedd be te..." Jobbat tett volna, ha küld 2 szem narancsot, vagy semmit...Vagy mikor kiderült, hogy sógornőm is terhes, azt mondta anyós:"csak egy unokát akartam, és most itt van rögtön kettő, de majd veszek ikerbabakocsit, aztán együtt tologathatják" - mikor pontosan tudja, hogy ahogy vele nem beszéltem 2,5 éve, úgy sógornőmmel sem....

Az egyetlen, amit tettek eddig az elsőszámú unokáért, a bababútor árának kifizetése, kerek 15.000 Ft. Ezt sem maguktól, merő jószívből, hanem mert konkrétan felküldtem a férjemet hozzájuk, hogy kérje el a pénzt...mert az ajánlat akkor jött, pénzünk meg nem volt rá...a benzint, ami közel ennek felébe került, az én szüleim fizették. Ahogy heti rendszerességgel ellátnak kész kajával vagy alapanyaggal, lesik a kívánságunkat, pénzben nem kifejezhető mértékben. Pedig az anyagi háttér, egy napon sem említhető a két családnál.
Nem a kézzelfogható dolgokon van a hangsúly, hanem sokkal fontosabb, ki mennyire várja a babát, mennyire örül, mennyire készül. Az enyémek nagyon (néha túlságosan is), anyósék a viselkedésük alapján egyáltalán nem.
De szokták volt mondani, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát - na anyósék tuti nem unják meg ezt az unokát, mert nem fogák sokat látni.

8 komment

Címkék: család magán

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulyka.blog.hu/api/trackback/id/tr786194920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NANA^^ 2013.11.27. 20:21:59

Ez így nagyon nem lesz jó a születendő gyerekednek, hogy majd nem fogja megismerni a másik "családját", csak a te szüleidet ismeri meg? Azért egy kicsit... Elhiszem hogy nem vagy jóba a férjed családjával, de attól még jó lenne pár dolgot tisztázni, vagy sehogy. Mivel a gyereked aki megszületik, nem tehet arról hogy a ti viszonyotok ilyen. Neki ismernie kell a te anyósodat, apósodat beleértve a többi családtagját is! Nem lesz ez így jó, pláne a gyereknek nem fog ez jót tenni a későbbiekben. Ezt szerintem te sem gondolhatod komolyan, hogy a gyereked nem láthatja a nagyszüleit, és a többi koronait sem. Akkor majd mit fogsz mondani a gyerekednek? Elmeséled majd neki min vesztettek össze? Hiszen a gyereknek semmi köze nem lesz hozzá, hogy te és ő min vesztettek össze. Ha a gyereked akar, elmegy meglátogatni. Eltiltani meg nem tilthatod el tőlük. A férjednek is vagy neked is el kell néha vinned látogatóba, hiszen az nem megoldás, hogy ha a férjed elviszi, mint írtad is akkor egyből elválnál? Valami itt nem okés veled. :S Elhiszem hogy félted és védeni akarod a gyerekedet az ilyesmiktől, de szerintem a gyereked abszolút nem tehet arról hogy ti ketten összevesztettek. Nem a ő hibája. Én azt mondanám hogy ezt beszéljétek meg, hiszen előbb utóbb pontot kell tennetek a ügyetek végére, és boldogan látniuk kéne a unokát ahogyan felnő. :) De meglátod, amint meglesz a unoka úgyis jajgatni fognak hogy jaj de aranyos, de édes jaj de kis imádni való stb. Ki tudja, a viszonyotok is megváltozik :D

baboka 2013.11.28. 09:35:00

Kedves nana! :) Tudod, akinek ennyi borsot törtek az orra alá és alázták meg több ízben, mint engem az anyósáék, az nem tudja úgy gondolni és érezni ezt a helyzetet - amit hozzáteszek, nem teljesen részletezekezen a blogon- ahogy Te. :) Örülök, hogy "veled minden okés" velem szemben. :) Örültem a véleményednek.

NANA^^ 2013.11.29. 11:42:17

Szia! :)) Én értelek téged, de attól még előbb vagy utóbb muszáj leszel pontot tenni a ügyetek végére, hiszen az nem lesz neked se jó, sem a gyerekednek majd később hogy mindig el fogod tiltani a másik nagyszülőktől. Nekem is volt hasonló helyzetem(nem vagyok anyuka xD), de éltem már meg hasonló helyzetet mint te! Részletezni itt nem fogom, mert nem akarom hogy a többiek is elolvassák. De ha gondolod, szívesen elmondom neked. Hasonló helyzetben volt a család, mint gondolnád. Viszont hagyok neked itt egy kis idézetet: "Felejtsd a Múltat, éld a Jelent, a Jövőt pedig alakítsd!"

Hold-AnyuCica/WS 2013.11.29. 15:33:39

Én megértelek, tudod... aki nem volt ilyen helyzetben, az nem tudja... Nekem a nagyobbik már ugye két éves is elmúlt, de férjem anyja, sógornőm nem is kíváncsiak rá. Ők dobtak mindent sutba, igaz, a hátunk mögött meg a jajveszék, hogy nem látják a gyereket, de sosem tettek ennek irányába semmit. Néha nem segít a -hagyjuk a múltat- dolog. Amikor porig aláznak, könyörögve sírsz, és még ott a földön is beléd rúgnak, az nem az a helyzet, amit csak úgy el lehet felejteni. Én nem bánom, hogy így alakult. Náluk a helyzet azóta még pocsékabb, és örülök, hogy a gyerekeim nem tapasztalták meg ezt a mocskot, inkább legyen békés csend, mint "család" és a kicsik érzékeny radarjai mindent észlelnek, éreznék, mi folyik a hátuk mögött. Nagyon sajnálom, hogy épp ezt kell átélned, megint megyünk a közös úton... azért kicsit összerándult a gyomrom a sógornős babás ügynél, na, nálunk még az hiányozna :D

baboka 2013.11.29. 19:35:03

Kedves nana! Szép gondolat, remélem sikerül eszerint élned. :) WS! :) Igen, a közös út! :) Na te aztán igazán tudod, milyen ez az oldal...és ugye, ugye milyen rossz érzés mikor senkiként kezelnek, holott ők azok, akik hálaimát mondhatnának nap mint nap, hogy ilyen menyük van...és én sem bánom, hogy így alakul(t)! Nekem nem attól lesz lelki békém, hogy "elfelejtem a múltat" - mivel nem lehet és nem tudom megerőszakolni magam- hanem attól hogy annak arányában adok én is az életemből nekik, amennyit ők adtak nekem. Ennyi a történet. :)

Bíbor 2013.11.29. 20:17:59

Drága Lányok! Sajnálom, aki ilyen gondokkal küzd. Ez sosem fog változni. Teljesen átérzem, ugyan ebben a cipőben járok 35 éve. Bármi volt, csak az én szüleimre számíthattunk. A mi gyerekeink, annyira vágytak az elérhetetlen nagymamára, hogy követelték, odamenjünk. Hogy érteted meg egy kisgyerekkel, hogy azok nem is kíváncsiak rá, vagy ha találkoznak, akkor csak a kritizálhatót keresik bennük, amivel aztán elvoltak a következő félévben. Úgy 8 éves koruk körül rájöttek maguktól. Rosszul esett Pl.:, hogy nem mondta a nevüket sosem a mamája, csakúgy említette:"a kislány". Holott 3 lányunk van. Nyáron hallottam tőlük, nekik is gyerekeik vannak: mi nem voltunk annyit az ölében maminak, mint az 1 éves dédunoka eddig. Sovány vigasz, hogy az élet mindenért benyújtja a számlát. Tudod, múlnak az évek és a mama esetleg a segítségünkre van utalva.

Bíbor 2013.11.29. 20:22:34

Nem esetleg, nálunk ez valóság! Bizony máshol is fordulhat így a kocka. Ők most erre sem gondolnak.

baboka 2013.11.30. 10:24:10

Szia bíbor! :) Köszönöm, hogy olvasol. :) 35 év...neked akkor már van tapasztalatod abban, hogy a fájdalom, amit okoztak, max.enyhül, de nem szűnik meg sosem. Teljesen egyetértek veled, hogy a számla jönni fog... Üdvözöllek!
süti beállítások módosítása