A sors úgy alakította, hogy a beszokás 3.napján kidőltünk...brutál méretű lélekfröccsöt kaptam az első "kiküldős" napon, mikor a gyerekem úgy sírt utánam fél órán át, mint akit nyúznak kb. Sírtunk a csoportajtó két felén, ő benn,én kinn...én ezt soha, de SOHA nem gondoltam volna magamról! Hogy ennyire gyenge fos vagyok lelkileg! Persze a gondozónő egyből engem okolt, mert kiadáskor nyilván látta rajtam a gyerek, mikor összeborultunk...
Annyira betett az a nap nekem, hogy 2 hétre ágynak estem. Először légcsőgyulladásnak indult, lett belőle mandula-és hangszálgyulladás. Máté is megbetegedett, kimaradt 3 bölcsis nap. Aztán mivel én járóképtelen voltam, apánk vett ki egy hét szabadságot, hogy vigye, szoktassa tovább. Az első nap után már KIFEJEZETTEN őt követelte a gondozó. Hát ez van. Tény, hogy ezt szépen oldotta meg. / x év alatt talán csak ezt/
Mostmár 3 hete megy egyhuzamban a kismanóm, visszük-megyünk érte, felváltva. Talán mostanra értünk el odáig, hogy összeállt a kis agyában, hogy MINDIG hazahozzuk, nem kell örökké ott maradnia. :) Néha bepróbálkozik egy kis hisztivel, érdekes mód csak nálam, hogy ne hagyjam ott. Ilyenkor elmondom neki, hogy milyen szuperül játszhat a bölcsiben és délután jöhet haza anyához, apához. Sajnos alkalmi evő, és inni sem nagyon akar bent , bezzeg mikor hazaérünk, egy órán át eszik, utána meg elpihen...:)
Lassan visszamegyek dolgozni, így olajozottan kell működnie a dolgoknak, nemsoká elkezdem korábban kelteni, és később menni érte.
