Réka baba nagyon szép napot választott magának, hogy kibújjon Zsuzska pocakjából. Egész nap sütött a nap, kellemes, szinte tavaszias idő volt. 
Tegnap délután felhívtam, mivel már 2 egész éjszakája azzal álmodtam, hogy szül, megvan a baba, kék hálóingben ringatja a kórházban, olyan tiptop összeszedett konttyal, és széles vigyorral, mint amit csak esküvői fotókon látni. 
Aztán mondta, hogy „ááá, ebből a héten még nem lesz gyerek, mert még sokat mocorog, és a doki is azt mondta, pénteknél előbb biztos nem…”
Ma 6:30kor kapcsoltam be a telefonom, jött egy üzenet: „Irány a kórház…” Azonnal megírtam a drukk-smst, de ez az idióta okostelefon annyira okos, hogy nem a küldés időpontját írta ki, hanem amikor én megkaptam…
szóval, 8-kor kiderült, hogy Réka már 3 órája a kinti levegőt szívja.
Ez a törékeny nőci éjjel fél 1-kor észrevette, hogy szivárog a magzatvíz, ébresztette férjét, kiguglizták, vajon ez mit jelent,
gyors zuhany és hajmosás (jellemző ), és a bébit effektive 2 óra alatt megszülte.
Annyira, de annyira büszke vagyok rá(juk)! 
Annyira ügyes(ek) volt(ak)! Ebéd után kaptam egy mms fotót is. Kis cukorfalat. 54 cm és 3200 gramm. Tökéletes! Aztán 3 körül hív az újdonsült anyuka. Csicsergő hangján mesél, mesél, be nem áll a szája, pörög mint a chemotoxos légy, fáradtságnak nyoma sincs, pedig éjfél óta nem aludt…pont egy napja beszéltük, hogy majd talán hétvégén…
Csoda lett ez a nap, miattad, Kovács Réka! Nőjj nagyra, legyél egészséges és boldog ember!
