Az utóbbi időszakról és jelenről röviden-tömören:

-         volt ugye egy iszonyat mélypontom, főleg A. terhessége miatt

-         volt 2 gyönyörűen szabályos ciklusom

-         totál lazára vettem a figurát gyerek-téren, amolyan esélytelenek nyugalmával

-         és történt 1-2 olyan dolog is, ami miatt azt mondtam, hogy na most aztán végképp nem kell a gyerek (de erről nem fogok írni)…

Jelenleg úgy állunk, hogy meg kéne jönnie, de nincs semmi görcs, csak a mellbimbóim fájnak egyfolytában, de úúúgy, hogy sokszor majdnem bepisilek tőle…ha valami hozzáér, netán nyomja, iszonyatosan bedagadnak és fájnak szüntelen.

A majálison egy régi ismerőssel összefutva tudtuk meg, hogy sógornőm is babaprojektre készül. – az, hogy egy elvált nála 15 évvel idősebb pasitól, házasság nélkül és felelőtlenül, leginkább csak azért, mert nem szeret dolgozni, nem érdekel….de bevallom, nagyon zavarna, ha még ő is előbb lenne pocós nálam. Megint hülye vagyok tudom. Nem tehetek róla. Amerre a fejem fordítom, mindenhol csak kismamák, pocakok, babakocsisok.

A kétely, hogy jókor jönne-e most, nem múlt el, mégis sürgetem megint. Mókuskerék.