Sok körülöttem mostanában a babás sztori, az anyukák pedig fontos részei az életemnek, ezért írok róluk.
Elsőként a nővéremet említeném. 14 év házasság után született meg a keresztlányom, lombik programmal. A jó Isten se tudja már, hányadikra sikerült, talán ötödikre.? Hosszú út állt mögöttük. Nővérem első terhessége méhen kívüli volt, ikrek lettek volna. Aztán sorra elvetélt, eldurrant az egyik petevezetéke, míg aztán csak megtapadt ez az erős kiscsaj. A terhesség utolsó 2 hónapját majdnem végig kórházban töltötte tesóm, megjelent a cukorbetegség is, de aztán csak rendbejött minden. Sosem fogom elfelejteni a napot, amikor született. Még az ég is örömkönnyeket hullajtott, 2004.július 28. 
Jelenleg Bözsi barátnőm helyzete a legaktuálisabb. 1999-ben szülte a kisfiát, majd 2006-ban eldöntötték, hogy kistesót szeretnének. Szeptemberben nekiálltak, decemberben már pár hetes volt. Aztán valami megromlott a férjével való kapcsolatában, kiderült, hogy csalja őt, és a baba elment…bár rendezték a dolgaikat, és minden eddiginél harmonikusabbá vált a kapcsolatuk, a baba azóta sem jön. Tavaly év végén elkezdték a lombik programot Tapolcán. Túl vannak a második beültetésen is, de sajnos nem tapadt meg a bogyóka egyszer sem. Böbe most megy majd kivizsgálásokra, és október táján kezdik a harmadik programot. Annyira megérdemelnék, annyira jó helyre születne, annyira körülvennék szeretettel. 
Aztán napi szinten téma a munkahelyen, kolleganőm, Zsuzska problémája. Egy éve próbálkoznak a férjével, de semmi. Zsuzska nem túlsúlyos, egészséges, a férje is, így én csak azt mondom, a sok stressz az oka a sikertelenségnek. A munkahelyünk nem egy relaxációs sziget, plusz azt is nehéz elfogadnia, hogy az anyukája nem igazán szívleli a férjét, és egy tető alatt élnek. Zsu nővére, nem is olyan régen, tett olyan kijelentést, hogy neki sem házasság, sem gyerek nem kell. Aztán kora tavasszal kiderült, hogy bizony jön a bébi. Gyors esküvő következett, és október elején megszületik Fábián. Sosem volt hasonló élményem, de meg tudom érteni, mit érez Zsu. Ő betartotta a sorrendet, amit én is vallok:először esküvő, majd babaprojekt. Egy éve akarja, és nem. Bezzeg a nővére, lemondott a pozitív családképről, és mégis. Valahol kicsit igazságtalan dolog ez. És nem rosszindulatú irigység van benne, hanem valami sóvárgó vágy arra, hogy szerepet cserélhetnének és neki lenne babája hamarosan. Ők is mennek szeptemberben kivizsgálásokra, végre rászánták magukat. Felkutattam neki a környék nőgyógyászait, ők is igazán nagyon megérdemlik a babát. (Van egy külön teóriám, hogy a stressz mellett mi állhat még az útban:a görcsös akarás. Zsuzska általában olyan szövegkörnyezetben emlegeti a leendő babát, hogy végre majd kiszakítja erről a melóhelyről, ezt látja egyetlen esélynek, hogy megszabaduljon erről a helyről. Persze tudom, hogy nem csak ezért akarják, de hiszem, hogy a kimondott szónak súlya van, és befolyásolja a történelmet)
A munkahelyemen jelenleg hárman tervezünk konkrétan babát. Az osztályvezető biztos sokkot kap, ha egyszerre jelentjük be. 
Hozzáteszem, kicsit faramuci a helyzet, mert én tudok mindhárom babatervről, viszont a miénkről senki sem. Úgy vagyok vele, hogy majd akkor szólok, amikor 100% biztos lesz. És remélem, hogy az hamar eljön. 
