A műtét másnapján átkerültem egy kétágyas szobába a gyermekágyas részlegen. A bébi végig velem lehetett a kis gurulós kocsinak hála. Tulajdonképpen ez a kétágyas volt az egyetlen említésre méltó dolog, amit a szülésznő intézett nekünk, ezt is csak egy éjszaka erejéig élvezhettem, mert berakta mellém a simánszült páciensét, akihez 2 óránként bejött érdeklődni hogyléte felől. Én nem azt mondom, természetes szülések közt is van biztos eltérés, de amit én láttam, hogy anyuka 2 órával szülés után törökülésben szoptat, falja a rántotthúst, önállóan zuhanyzik, szalad 2 kört megmutatni a rokonságnak a babát...szóval, más. Aki tud, szüljön természetes úton, én azt mondom.
A csecsemősök alapvetően letojnak mindent, gépiesen teszik a dolguk, ha kérdésünk volt, segítség kellett, alap hogy bonbonról vagy Milka csokiról indultunk...mert a legborzasztóbb, mikor sír, üvölt a gyereked, tejed még nincs, a gyerek visszafogyott 40 dekát és senki nem ad neki pótlást, mert "bababarát kórház" akarunk lenni és csakis az anyatejes táplálást támogatjuk... papa egy kis pénzt, mi meg bonbont nyomattunk, mire végre kapott némi tápot szegény. Én meg nyüstöltem naphosszat a melleimet, ha már megszülni nem tudtam normálisan szegényt, akkor szoptatni tudjam. A védőnő, 2-3 különböző csecsemős, mind próbálkozott segíteni a lefizetések után, de csak azt kaptam, hogy "rossz a gyerek szopástechnikája" meg hogy "ezek a mellbimbók nem szoptatásra valók" és hogy "ilyen lapos mellekből hogy is jönne tej?". Na és akkor éreztem, hogy elég a kórházból, igaz, hogy a császár után ottbent is minden újabb nap jobb kicsivel, de iszonyatosan vágytam már haza! Vasárnap jöhettünk, még egy rutinvizsgálatot megejtett a bébin a doktor bácsi, előírta a tornáztatást, mert szegénynek kicsi volt a pocakban a hely és a lábfejei kicsit félrecsapódtak, írt fel tápszert meg nekem a trombózis elleni injekciót, és vééégre kiléptünk a kapukon. Először együtt, hárman.
Menetkészen :)
Matyi végigaludta az utat, (én meg minden zökkenőnél végigsziszegtem) és már a szobájában nyitotta ki a szép kék szemeit. Az első 2 itthoni napon kapott valamennyi tápszert, de azóta - egy hete már - csak anyatejes. És ennek annyira örülök! Volt itt minden:39 fokos tejláz, forró vizes mellzuhany, kőszikla cicik, rohanás mellszívóért (ami egyébként lópikulát nem ér tényleg, a gyereknél jobb szívóerő nincs!), iszom a laktoherbet, meg mellette vagy 3 liter vizet, igyekszem a kajálásokat is figyelni, hogy mit lehet és mit nem, mert ez a szoptatás tényleg egy nagyon szép dolog.(meg persze hasznos,stb)
