HTML

Gyere baba, gyere! :-)

Friss topikok

  • oolilla: Szia! Te is tudod, hogy régóta olvasom a blogodat, már az eleje óta, szeretlek olvasni. Nemtudom,o... (2015.01.20. 12:23) Évvég-évkezdet
  • 00lila: Jocim is szenvedett már el hasonló/nagyobb sérüléseket. Hiába figyel az ember 0-24 a gyermekére, b... (2014.10.20. 00:27) Az első...
  • *baboka*: @00lila: Szia nagylány!:) Remélem jól vagytok a manóddal együtt! :) (2014.08.28. 10:53) Nyügi babám
  • *baboka*: Örülök, hogy velem maradsz ;) (2014.05.24. 11:07) 6 hetes kontroll babának és anyának
  • baboka: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek! :) (2014.05.20. 09:11) A kétágyas, a csecsemősök és egyáltalán

03.27. csütörtök és az utána következő pár nap

2014.04.15. 11:08 *baboka*

Szokásos napi NST-re mentünk, aztán úgy alakult, hogy az volt az utolsó 2in1 + apa formációban töltött nap. A doktornő, aki vizsgált, azt mondta, 2 ujjnyira nyitva vagyok, itt bármikor lehet szülés, úgyhogy azonnal be kell feküdnöm a terhespatológiára. Próbáltam egyezkedni, de hajthatatlan volt. Az osztályon ismét próbáltuk meggyőzni az ügyeletes sárkány-asszisztenst (aki egyébként egy tábla Milka csoki után sokkal együttműködőbb lett...), és végül saját felelősségre jöhettem haza még pár órára, hogy a muszájos dolgokat elintézzem. Húztam az időt, (vegyünk még tejet, főzök még valamit, hajat is kell mosnom...) felháborodottságom hisztiben és sírásban öltött testet. Nem tudtam elfogadni, hogy minden tünet, fájás, panasz nélkül kell befeküdnöm... hát nem lenne jobb itthon várni az időt? Közben megjött a virágzó tavasz is, lehetne annyi mindent csinálni még, sétálni, nagytakarítani...azt meg végképp elképzelni se tudtam, mi lesz velem Bú nélkül. Nem volt mit tenni, aláírtam a papírt, hogy visszamegyek délután, jól kibőgtem magam még a kocsiban a kórház parkolójában, aztán uccu neki, felmentünk. Egy dolog vigasztalt, hogy onnan már csak hármasban, babástul jövünk haza. A kérdés még mindig az volt: mikor?
A 118-as szobában zajlott az élet, az első órák antiszociális viselkedését akkor hagytam el, mikor láttam a körülöttem zajló egyéb sorsokat. Egy lombikos ikerterhes kismami, aki már 2 ujjnyira nyitva van és a babáinak még nagyon nem szabadna megszületni, hiszen csak 28 hetesek...egy 36 hetes, valószínűleg "véletlenbaba" egy szinte kislánynak, ahol kevés a magzatvíz...és a szembeszomszéd, akinél szintén nem akart magától kibújni a kiskrapek. Szóval:volt ott mindenkinek saját baja, amin kesergett, felháborodás ide vagy oda, ebben a helyzetben csak úgy lehet túlélni, ha a folyó időt normálisan töltjük el együtt. A keresztrejtvény engem ideig-óráig köt csak le, de apa hozott nekem kisrádiót, meg az okostelefonon tartottam a kapcsolatot fontosabb ismerősökkel, délelőtt zajlottak a vizsgálatok, délután meg jött a Kánaán, vagyis Bú látogatni! Na azt vártam csak mindig, NAGYON! Igaz, az első 2 nap látogatóideje elment a bőgéssel, meg a beszámolással, hogy minden doki tanácstalan, mindegyik mást mér, sőt a főorvos majdnem felkacagva közölte, hogy az 1222 érték, amivel felvettek "mese habbal".
Senki nem mondott semmit, én meg már biztos voltam benne, hogy soha nem szülök meg, a gyerekem örökre pocaklakó marad, én pedig beköltözöm végleg a kórházba. Ezek mellett már szinte semmiségnek tűnt, hogy rögtön első nap szétlőtték egy vénámat (mert sötétben kell, olyan érből venni, ami egyértelmű hogy nem bírja meg, ugye...) vagy hogy a vizsgáló kacsát fordítva sikerült bevezetni, végigkaristolva ezzel ottbent mindent...
Aztán az egyik esti vizitnél véletlenül tudtam meg, hogy másodikára szülésindítás van számomra előjegyezve. Vártam azt a napot, mint a Messiást!

Sajnos apa is lesérült időközben, részleges izomszakadás a bal lábában, és ő duplájára dagadt vádlival ugyanúgy jött hozzánk minden nap.<3

Szólj hozzá!

Címkék: szülés kórház baba

A bejegyzés trackback címe:

https://gurulyka.blog.hu/api/trackback/id/tr446194883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.