Olyan baleset, ami miatt percenként marcangolom magamat...:(
Tegnap este Máté leesett az ágyról. Nem is tudom visszaidézni pontosan, hogy történt, annyira hirtelen volt, és ami a legrosszabb, hogy ott ültem mellette...:( Fürdéshez készültünk, pucér volt már szerencsétlen, és el nem tudom képzelni, hogyan, de egy pillanat alatt már lent volt a földön, éktelen üvöltésben kitörve. :( Mászás, felfedezés közben persze volt már nem egyszer, hogy beütötte itt-ott, sírdogált kicsit, de 1 perc alatt megnyugodott. Most meg olyan keservesen sírt, hogy levegőt is alig vett. Iszonyatosan megijedtem, rögtön felkaptam, agyonpuszilgattam, simogattam, de csak jó 5 perc után nyugodott meg. A homloka egy 3 centis körben bevörösödött, és a kis orra is rögtön bepirult. Apa futott át a másik szobából, hogy mi volt a koppanás és ez az üvöltés, de nem mertem megmondani neki, csak annyit, hogy beütötte...elég nekem az, hogy mellőlem esett le, nem kell, hogy még ő is engem okoljon miatta....:(
A fürdés kiengesztelte a manót, evett is utána rendesen, és ugyanúgy egyszeri keléssel végigvészeltük az éjszakát, ahogy máskor is. (azt nem számolom,hogy fél óránként ébredtem és az ő szobájában aludtam, és a légzésfigyelőt lestem folyton)
Nem hányt, nem sírt, nem tapasztaltam semmi szokatlant szerencsére.
A homloka már egyáltalán nem is vörös, de a nózi...hát az brutálmód néz ki. :( Egy ponton csak vörös, a másikon meg olyan, mintha sárga sebes lenne és még vörös is. Kenem neki Sudocremmel, már amikor van rá esély, hogy rajt marad.
A kedve jó, mászik, incselkedik, vigyorog. Ha valami gond lenne, biztos nem így viselkedne.
Nagyon-nagyon bánt, egyszerűen megmagyarázni sem tudom, hogy történhetett, mikor ott ültem közvetlenül mellette! Biztos lesz még komolyabb baleset is, és nem is gondolnám, hogy felelőtlen, rossz anya lennék emiatt. Tényleg igaz, hogy egy fél pillanat elég és megvan a baj. :(
